Hatodik fejezet: Ideglelés |
Szejrún hercegnői
2008.10.13. 22:01 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: slayers szejrún
Szejrún hercegnői
2008.10.13. 22:00 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Ötödik fejezet: Köd a sírbuckákon |
Címkék: slayers szejrún
Szejrún hercegnői
2008.10.13. 22:00 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Negyedik fejezet: Éjszaka a romok között |
Címkék: slayers szejrún
Szejrún hercegnői
2008.10.13. 21:59 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Harmadik fejezet: Előkészületek |
Mikor mindennel elkészültem, kiléptem a szobám ajtaján, és felsóhajtottam. Még egyszer visszanéztem. Talán soha többet nem látom már ezt a helyet. Leszegtem a fejem és becsuktam magam mögött az ajtót.
Címkék: slayers szejrún
Szejrún hercegnői
2008.10.13. 21:58 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Második fejezet: Egy rég elveszett jóslat |
Címkék: slayers szejrún
Szejrún hercegnői
2008.10.13. 21:58 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Szejrún hercegnői
Slayers fic.
Nagyon régen írtam meg, a Gail Carson L. - Bamarre hercegnői könyv példájára. Szóval nevezzük amolyan adaptációnak. Oké, részben az. Van benne saját csavar, de a szereplők pl. Slayers.univerzum, a sztori maga meg GCL. világa.
Amelia hercegnő gyáva és mindentől irtózik. Nővére Lina, a rettenthetetlen, aki sárkányokat készül ölni, s midnenre kész, megbetegszik. Elkapja híres-rettegett kórt.
A gyáva Ameliára hárul a feladat, hogy elmenjen, és megszerezze neki az ellenszert. Na de mikkel kell dacolnia utközben? Miféle teremtmény az a két csupasz lény, aki a sírbuckáktól fogva a nyomában van?
De talán könnyít az a küldetésén, hogy vele van a drága Zelgádisz(az új udvari varázsló), és minden lépését figyeli a lánynak.
Na és hogyan kapcsolódik mindehhez Szejrún híres, krónikás hőse: Gáuri lovag?
Vajon halott, vagy él?
ui: Fonetika, fonetika...
Első fejezet: Múltunk, jelenünk… |
Címkék: slayers szejrún
szökevények
2008.10.13. 21:57 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: eragon
szökevények
2008.10.13. 21:56 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: eragon
szökevények
2008.10.13. 21:56 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: eragon
szökevények
2008.10.13. 21:55 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: eragon
szökevények
2008.10.13. 21:54 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: eragon
szökevények
2008.10.13. 21:53 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: eragon
szökevények
2008.10.13. 21:52 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: eragon
eragon - szökevények
2008.10.13. 21:51 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Szökevények
Eragon-univerzum.
Kedvenc szereplőm, Murtagh, miután elárulta Eragont, menekülni kényszerül Galbatorix haragja elől. Bujdos, és róbálja meghúzni magát. Az egyik ilyen alkalommal találkozik egy sebesült lánnyal(Alisával). A lányhoz időközben egyre szorosabb szál fűzi. A készülődő háború hevében érzelmek, méghozzá a leggyengédebbik támad fel a két fiatal szívében.
Ez a fanfic a kettejük között lévő köteléket meséli el.
Címkék: eragon
A mérgezett Rózsa
2008.10.13. 21:50 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: anita blake ficek
A mérgezett rózsa
2008.10.13. 21:50 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
A Mérgezett rózsa
Anita Blake-s írásom.
Azon filóztam, hogy a főszereplőt,(akinek sajna így nemtom a nevét hirtelen:P) kivel hozzam össze. Természetesen saját szereplőről lenne szó, egy 20 éves nőről, aki ugyebár így fiatalabb Anitánál, de majdnem olyan tehetséges, mint ő,ám keésbé magabiztos, egoista, vagy bátor. De legfőképp, nem tud bánni semmilyen Firestarral, vagy Browignonnnal:D
Médium a drága. Aki minden héten egyszer(már ha van gyógyszere), lefekszik a halott pasijával(akit a zombik téptek cafatokra)-ezeket a részeket nem részletezem-. De egy idő után Leon(aki szellem), azt akarja, hogy a főhősnő találjon magának egy új társat, hogy ő békében eltávozhasson. Csak hogy ez nem egyszerű.
ui: Vajon kivel jön össze a drága? Talán Jean-Claude-val, vagy Richarddal? Vagy talán... Edwarddal?
Címkék: anita blake ficek
Summer days 17 - Dönteni kell!
2008.10.13. 21:47 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Summer Days 17 - Dönteni kell!
Naruto-s írásom.
Hinata egyedül él Konohában, mindenki elhagyta, egy iszonyatosan nehét és halálosan veszélyes küldetés miatt. Ő is a volt csapattársaival, rettegett unokatestvérével, vagy netán közeli barátaival tarthatott volna, de nem tette. A faluban maradt, mert egy bizonyos személy is ezt tette. De az a bizonyos személy nem érez iránta ugyanúgy, mint a lány.
Eletelik 3 hosszú, és keserves év, mire a csappattagok és a régi ismerősök visszatérnek. És mi történik vajon?
Mit tennél, ha két fiú szállna érted harcba, de te mégis egy harmadikat választanál?
Ui: Megepő párosítás;)(én már csak ilyen vagyok)
Címkék: summer days 17
"Ayu" first love 2.
2008.10.13. 21:46 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: ayuxshika
"Ayu" first love 1.
2008.10.13. 21:46 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
'Ayu' First love
Naruto-s ficem::
Shikamaru Nara fanos korszakomban kezdtem el írni.
Egy lány, nevezetes. Ayumi Aizawa beszabadul Konohába, mert küldetést kapott a klánjától: Fel kell kutatnia eltűnt bátyját, és visszavinni a hazájába, mert ott van rá szükség.
De közben Ayuminek(akinek nem is igazából az igazi neve:P), le kell tennie a cchuunin vizsgát, mert enélkül nem tudna bátyja szemébe nézni, és a fiú meg szóba se állna vele. Csak itt a bökkenő: túl idős.
És hogy ennyi ne legyen elég szerencsétlennek, a shinobik rajta tartják a szemüket, a fél falu megveti, mikor kiütéssel legyőzi a vizygán a hokage unokáját. És akkor ott van még egy kislány is, aki akarva-akaratlan(de leginkább tudatosan) borsot tör az orra alá.
Na de hogy jön ide Shikamaru? Még mindig nem tudod? OLvASD!
Címkék: ayuxshika
Silent Hill 3 - végigjátszás
2008.10.13. 21:44 | Lady_Lora | 1 komment
Csak, hogy bemutathassam egyik kedves kis játékomat:)
A Silent Hill 3 nem túl hosszú játék, nem is túl nehéz, viszont elég mozgalmas. A történet különféle helyszínekre visz, és egyre csak bonyolódik. A végigjátszás mellett szeretnék egyúttal történeti áttekintést adni. Azoknak ajánlanám csak, hogy ezzel együtt haladjanak, akik nem állnak az angollal valami jól, de szeretnék tudni, hogy mégis mikor mit vár tőlük ez a magával ragadó pszichohorror-mese. Ennek érdekében nemcsak utasításszerűen írok, hanem feladvány és megoldás szintjére lebontva vezetem végig a kényesebb részeket.
Még mielőtt belevágnék, egy-két megjegyzés: ha azt írom balra, az aktuális kameraállástól függetlenül mindig Heather bal oldalát jelenti. Arról, hogy hol vannak a gyógyszerek, kötszerek és töltények, nem írok külön: mindig mindenhol vegyétek fel őket! Ugyanígy a felbukkanó ellenfeleket mindig legjobb tudásotok szerint mészároljátok, én a kézifegyvereket javaslom, de nem kell aggódni a töltény miatt sem, ha ésszel használjátok, mindig lesz elég. Azt sem mesélem el, hogy hova nem lehet („the lock is broken…”), vagy nem kell bemenni, csak a továbbjutás útja felé mutatok. Mindig minden helyszínt kutassatok jól át, és kövessétek a térképet a lehetséges irányokba, én csak a kiemelt pontokat fogom tárgyalni részletesebben. Még egy tipp: ha egy ellenfél méretes, nem biztos, hogy veszélyesebb. A nagyok általában lomhák, nehezen érnek utol, nagy szabad térben könnyen kikerülhetőek. Kezdjünk neki!
„Vidám”park
Egy élőhalott vidámpark és egy epilepsziás görcsben rángatózó véresszájú hintaló víziójával nyit a sztori. Teljesen lineáris helyszín, a végén fel a lépcsőn, és tovább a sínek mentén. Videóbejátszás következik, miután…
A Plaza
…a Plazaban ébredünk rémálmunkból és úgy tűnik, minden rendben. Találkozunk Douglas-szel, a magándetektívvel, aki elmondja, hogy valaki, aki nyomoztatott utánunk, szeretne találkozni velünk, és mindez a születésünkkel kapcsolatos. Zaklatása elől a WC-ben nyerünk menedéket, egy furcsa piros jel van a tükrön, amely fejfájást okoz, ha ránézünk (a PS2-változatban ilyeneknél lehet menteni, de mi PC-sek bárhol menthetünk). Másszunk ki az ablakon, majd menjünk be a hátsó kijáraton. A személyzeti rész után a hallban másszunk a félig leengedett redőny alatt. Egy szörny épp az eladót lakmározza, de még a videóban elintézzük frissen szerzett pisztolyunkkal. Menjünk ki a hátsó ajtón, ismét személyzeti átjáró jön. A falról vegyük le a Plaza térképét, mely megjelöli a járhatatlan részeket is. Az egyik tárolóban a deszkák alatt egy kulcsra lelünk. Probléma#1: nem tudjuk kivenni szabadkézzel. A üzletekkel teli körfolyosón a My Bestseller bolt kirakatát egy lakat zárja, csak a pékségbe tudunk bemenni, ott vegyük fel a hosszú csipeszt. Megoldás#1: Ezzel már ki tudjuk venni a korábbi kulcsot a deszkák alól. Ez nyitja az előbb említett lakatot, menjünk be a boltba!
Odabenn egy biztonsági kódos ajtót találunk. Probléma#2: Nem tudjuk a megfelelő kódot. Kicsit odébb észrevehetünk öt könyvet a földön heverve, a könyvgerinceken furcsa jelekkel. Megoldás#2: Ha megfelelő sorrendben rakjuk őket vissza a polcra egymás mellé, hogy a jelek illeszkedjenek egymáshoz, akkor egy számsor jön ki, ez adja az ajtónyitó kódot.
Az újabb folyosón találkozunk Claudiával, aki elmondja, hogy nemsokára újjászületik a Paradicsom, és ebben nekünk jelentős szerepünk lesz, csak vissza kell emlékeznünk az igazi valónkra. Furcsa rosszullétet okoz a jelenléte, majd eltűnik. Menjünk utána, majd szálljunk be a liftbe! A szellőzőn beesik egy rádió. Ez jelzi majd mindig furcsa zajjal, ha szörnyek vannak a közelben. A lift megindul és egy zord, lepusztult világba érkezünk.
A Plaza – pokoli változat
Menjünk a folyosó legtávolabbi végébe, át a leghátsó ajtón, amely bejuttat a nyilvános részbe! A bal szemközti ajtón túl felfedezhetünk egy lenyitható létrát, amelyen visszajuthatunk a második emeletre. Probléma#3: Még az asztalról állva sem érjük el a létrát, kéne valami, amivel lejjebb engedhetjük. A térkép jelzi a WC-ket, az egyikben vegyük fel a vegytisztítót, a tőle balra lévő helyiségben pedig a lámpát! Hogy meglássuk hol van, kapcsoljuk le a villanyt! A folyosón másszunk át a redőny alatt! Menjünk abba a butikba, ahol már jártunk és vegyük le a vállfát a fogasról az ajtó mellett. Megoldás#3: Ezzel lejjebb tudjuk húzni a létrát.
A második emeletről menjünk fel a harmadikra! A jobb oldali első ajtón túl van egy étterem az egyik asztalon a hírhedt sült kutyával, vegyük ki a gyomrából a kulcsot! A nem mozgó mozgólépcsőkkel szemben van egy ajtó egy piros holddal, egy golyó lenyomatú bemélyedéssel. Probléma#4: Nem tudjuk kinyitni. Menjünk a másodikra a TV-k felé, az egyiket bekapcsolhatjuk. A TV-s üzlettől jobbra az ékszerboltban vegyük ki a diót a vitrinből! A hátsó ajtón egy folyosóra jutunk, amelyiken az egyik ajtót a kutya gyomrából származó kulcs nyitja. Az étteremben vegyük fel a vascsövet, majd menjünk ki a dupla ajtón! A körfolyosóra érkezünk, ahol korábban már jártunk, menjünk be a pékségbe ismét, vegyük fel a mosogatóról a fertőtlenítőt, majd a hátsó ajtón át menjünk egészen a nagy ventilátorig. A balra lévő ajtón túl Probléma#5: bogarak állják el az utunkat. El kéne pusztítani őket, odabenn van egy vödör is. Megoldás#5: Kapcsoljuk ki a ventilátort odakinn és keverjük össze a vegytisztítót és a fertőtlenítőt a vödörben, majd kapcsoljuk vissza a ventilátort, ami az oldatból áramló gázt a bogarak felé viszi, és kiirtja őket. Menjünk tovább a furán kanyargó nagy csarnokba, onnét pedig a sportboltba. Itt találunk egy diótörőt, törjük fel vele a diót, amiből egy holdkő nevű gyémánt esik ki. Megoldás#4: Ez illik a holdas ajtón a résbe a harmadik emeleten.
Újabb csarnokba jutunk, másszunk le a létrán, és küzdjünk meg a nagy féreggel. Amint elpusztítottuk, a Plaza ugyanolyanná válik, mint volt. Douglas már vár ránk a bejáratnál, kiderül, hogy őt ugyan Claudia bérelte fel a megkeresésünkre, de valójában semmi köze a szörnyűségekhez, és nem tud többet nálunk, de a bizalmunkat nem sikerül elnyernie, inkább elindulunk haza metróval.
A metrócsomópont
A Hazel Street-i metrómegállóban több irányba is mennek járatok. Mi a Bergen Streeten lakunk, vegyük efelé az irányt! Olvassuk el a jegyautomatákon az újságcikket egy itteni balesetről, majd haladjunk át a jegyellenőrző helyen, és kövessük mindig a Bergen Street kiírást, két irányba is visz a lépcső, de sajnos nem jön járat. Miután erről meggyőződtünk, induljunk visszafelé és próbáljuk a többi irányt. A St. Renata College felé, a lépcsőfordulóban találunk egy magazint, amely a földön ragadt, balesetben vagy öngyilkosság által elhunyt lelkekről szól. Ha továbbmegyünk lefelé, a peronról valaki lelök a sínekre. Kapaszkodjunk vissza, mielőtt elütne a metró. Menjünk a Powell Garden irányába. A teremben, ahova megérkeztünk, két leágazás torkollik ugyanabba a folyosóba: ha jobbra megyünk, láthatjuk, hogy a két kapu közül az egyik van csak zárva lakattal, a másikat egy összecsavarozott lakat védi. Probléma#6: Nem tudjuk kinyitni szabad kézzel. A másik irányba az egyik kapu már nyitva is van, azon túl találunk egy villáskulcsot. Megoldás#6: Ezzel kinyithatjuk a láncot! A lerobbant metróvagonban sörétes puskára lelünk. Menjünk vissza a lépcső felé, de most hátra, ahol még tovább vezet az út lefelé, menjünk a Berger Street felé. Menjünk egyenesen a korlátig, amíg nem változik meg a nézőpont. Egy ajtóra leszünk figyelmesek, ugorjunk a sínekre és próbáljuk meg kinyitni. Zárva van, siessünk vissza a peronra. A kocsik megállnak, és egy távoli ajtó kinyílik; a vaskapun, majd a lépcsőkön át közelítsük meg és menjünk át rajta, küzdjük át magunkat a vagonokon, majd amint megáll a járgány, pattanjunk le!
Ismeretlen megállóhely
Ahogy kiszálltunk a vagonból, menjünk mindig a lehetséges irányba, a buzogányos teremben van a térkép. Az egyik sikátorban találunk egy üres borosüveget. A két Machine Control Room közül az elsőben találunk egy létrát, amely lefelé vezet, de Probléma#7: nem tudunk lemenni az olajos vízzel teli gödörbe. Balra van egy gép, amely nem működik, mert az üzemanyagtartály üres. A második helyiségben jobbra találunk egy kerozintartályt, csak kéne valami, amiben elszállíthatjuk a naftát. Megoldás#7:Töltsünk az üres borosüvegbe kerozint, öntsük át a géptartályba, kapcsoljuk be, és a gép el fogja vezetni az olajos vizet. Menjünk le a létrán és előre, amíg nem jutunk a csatornába! Egyik irányban egy hajszárítót vehetünk fel, a másikban egy teremben veszélyre figyelmeztető táblát találunk. Egy véres hidat láthatunk. Probléma#8: Egy brutális víziszörny csap le minden átkelőre, valahogy ki kellene ütni. Megoldás #8: Balra van egy konnektor, dugjuk be a hajszárítót és dobjuk a vízbe, majd az elektrosokk után hagyjuk el a csatornát.
Hill Top Center
Kerüljük meg jobbra az épületet, majd menjünk be a dupla ajtón! Kövessük a folyosót és menjünk fel az ötödik emeletre, ott lökjük le a matracot a lyukon, és ugorjunk rá! Másszunk ki az ablakon, kerüljük meg a sarkot, majd másszunk be a nyitott ablakon az irodába! Az irodaajtón túl menjünk be a Monica’s Dance Studióba, majd a szemben lévő ajtón túl vegyük fel az épület térképét, és legyünk figyelmesek a félig zárt fiókra, amelyben egy kötél van. Probléma#9: A fiók nem nyílik. A lift ajtaja is csak félig van nyitva. Probléma#10: Nem tudjuk szétfeszíteni szabad kézzel. Menjünk ki a kijáraton a lépcsőházba! Menjünk az ötödik emeletre és be azon az ajtón, amelyre az van írva: Gallery Of Art. Egy képcsarnokba érkezünk, menjünk át a hátsó ajtón! Balra egy csavarhúzót vehetünk fel, jobbra pedig az új fegyvert, a katanát. Hagyjuk el kiállítótermet, és menjünk át szembe az autóalkatrész-cég irodáihoz. A folyosón a második kanyar után, balra az első az irodában találhatunk egy kocsiemelőt, amellyel Megoldás#10: szétfeszíthetjük a harmadik emeleti liftajtót, de előbb térjünk vissza a Monica’s Dance Studióba, mert Megoldás#9: A csavarhúzóval kinyithatjuk a fiókot és kivehetjük a kötelet, és rögtön használhatjuk is a szétfeszített liftnél a liftaknába ereszkedéshez.
A második emeleten menjünk be a térkép bal oldalán lévő középső Echo feliratú ajtón, és menjünk előre két helyiséget, amíg nem érünk el egy fürdőkádhoz. Nyissuk meg a csapot. Vér kezd jönni belőle, és megváltozik, rémálomszerűvé változik az egész környezet.
Hill Top Center – pokoli változat
Menjünk vissza a főfolyosóra, a térkép bal felső sarkában lévő helyiségbe betérve megismerkedhetünk Vincenttel, aki szintén jobban ismeri a saját történetünket, mint mi magunk. Elmondja, hogy Claudiát az anyánk őrjítette meg, és rámutat arra, hogy úgy látszik, apánk sok mindent nem mondott el nekünk. Nem fogadjuk a bizalmunkba, úgyhogy kimegyünk. Vegyük fel az oxydolt a teremben! Menjünk le az első emeletre lifttel, és menjünk be a térkép jobb felső sarkán lévő helyiségbe (Last Drop Café), vegyük ki a fagyasztott májat a hűtőből! Még egy látványossága van ennek a szintnek: egy nagy szörny, amely a két lift által közzé zárt folyosón állja el az utat. Probléma#11: Nem tudunk miatta áthaladni. Előtte van egy mesekönyv, amely egy falut támadó monstrum legyőzésének történetét mondja el, de a mese vége hiányzik. A térkép bal oldalán zárt ajtóba ütközünk.
Menjünk tovább felfelé az ötödik emeletre! A térkép bal alsó sarkában lévő helyiségbe menjünk be és vegyük fel az asztalról a gyufát, majd menjünk be a korábbi képtárba! Egy új kép lesz szemben a falon. Probléma#12: Egy rejtvény a lángban jelöli meg az utat, meg kéne fejteni! Megoldás#12: Kombináljuk a vödörben az oxydolt és a májat a gyufával, a kép felgyullad és mögötte megnyílik egy titkos folyosó, amelyen át a negyedik emelet zárt részeire juthatunk. A lépcsőfordulóban elolvashatjuk a mese folytatását, de még mindig nem lesz teljes a kép. Haladjunk a térképen a bal felső sarokban lévő helyiség felé, vegyük fel a pénzérmét, majd dobjuk be az italautomatába! A kiadott üdítő dobozában egy kulcsra lelünk, ez nyitja az első emelet zárt ajtaját. Odabenn találjuk a mese befejezését, és ahogy felolvassuk a záró átkot, a szörny eltűnik az útból. Kifelé a kijáraton!
Heather apertmanja
Menjünk balra, ahogy kiértünk az ajtón, és még egyszer balra, a sikátorban lesz a lakásunk, a földszint 102-es számú szoba. A lakásban apánkat holtan találjuk, megölték. Ahogy elkezdjük követni a tettes nyomait, Claudiára bukkanunk a tetőn, aki elmondja, hogy bosszút állt, amiért az apánk elvett minket tőle, másrészt fel kellett tölteni a szívünket gyűlölettel, mert ez kell ahhoz, hogy a megfelelő pillanatban készen álljunk az isteni feladatra. Nem tudunk elégtételt venni rajta, mert ránk szabadít egy szörnyet, és meghagyja, hogy Silent Hillben vár majd ránk. A szörnyet pisztollyal lehet a legkönnyebben legyőzni, akkor kell lőni, amikor épp felemeli a késeit, vagy amikor háttal áll nekünk.
Odabenn újra találkozunk Douglas-szel, aki lelkifurdalást érez a történtek miatt és elvisz minket Silent Hillbe. A kocsiban emlékezni kezdünk, rájövünk, hogy Claudia testvérének, Alessának vagyunk a reinkarnációja, akit a saját anyja áldozott fel a hitéért. Apánk ölte meg azt az „istent”, akit Alessa szült, és magához vett bennünket az újra megjelenő Alessától. Claudia általunk akarja újra teremetni az istenét.
A kórház
Vincent meghagyta, hogy keressünk egy bizonyos Leonard nevű embert a Silent Hill-i kórházban - a térkép alapján menjünk oda! Rögtön a bejárattal szemben felvehetjük a kórház térképét. Menjünk először a Doctor’s Lounge nevű helyiségbe, ahol két betegről olvashatunk, az egyik Leonard, akit keresünk. A másik egy Stanley Coleman nevű ember. A Visiting Roomban találunk egy naplót és egy babát, amelyet Stanley Coleman hagyott itt számunkra. Menjünk tovább abba a szárnyba, ahol a szobák vannak, a C4 Stanley szobája volt, újabb naplórészlet és újabb baba vár majd minket, a falra pedig különböző tárgyakat erősített, többek közt egy kulcsot. Probléma #13: Nem tudjuk kiszedni. Menjünk a lifttel (E-vel van jelölve a térképen) a második emeltre, a Woman’s Locker Roomban vegyük fel a sprayt és a körömlakklemosót, majd menjünk vissza a folyosón, amelyen bementünk, és a végén jobbra. Egy számzáras ajtót látunk, mellette a táblán egy rejtvényt, amelynek eredménye fogja kiadni a négy megfelelő számjegyet. Probléma#14: A rejtvény: Az első nagyobb, mint a második, a második kétszerese a harmadiknak. A harmadik kisebb a negyediknél, a negyedik fele az elsőnek. Megoldás#14: 8634. Ha bemegyünk a jobbra lévő dupla ajtón, egy hullát láthatunk, a kezén a tetoválás azt mondja: „a startidő lesz a kulcsom”. Az orvosi jegyzék leírja, hogy az M4-es szobában halt meg, menjünk oda! Odabenn egy csörgő ébresztőórát találunk és egy számzáras bőröndöt. Nyomjuk le az órát, majd Probléma#15: Próbáljuk megfejteni a kódot! Megoldás #15: Állítsuk be azon időpontnak megfelelő számsort, amelyet a csörgő órán láttunk, és a bőrönd kinyílik. Vegyük ki belőle a fényképezőgépet! Menjünk vissza a második emeletre a C4-es szobába. Megoldás#13: Ki tudjuk venni a körömlakklemosó segítségével a falba ragadt kulcsot. Ez a lépcsőház kulcsa, ami eddig zárva volt mindkét emeleten, használjuk ahhoz! Menjünk le a földszintre, ahol egy felborult tolókocsit és vérnyomokat találunk, követve ezeket vegyük fel a gépfegyvert, majd menjünk be a folyosókanyarban lévő szobába, ahol fényképezzünk be a szekrény mögé! Egy szám van a háta mögé írva, használjuk ezt kódként a harmadik emeleti helyiségnél a lépcsőfeljáróval szemben! Menjünk végig a nyitható betegszobákon. Az egyikben Stanley utolsó levele figyelmeztet Leonarddal kapcsolatban, egy másikban pedig maga Leonard hív minket telefonon. Elmondja, hogy ő Claudia apja, és hogy ő is szeretné megállítani a lányát, amihez a segítségünket kéri, és jelzi, hogy a második emelet végén van az egyik szobában, menjünk oda!
A betegfolyosó végén lesz egy új ajtó, menjünk át ezen, egy labirintusba kerülünk, amelyben csak egy ut járható. Kövessük, majd amikor két ajtó közé záródunk, egy víziót láthatunk Alessáról a kórházban. Ezután minden ismét eltorzul.
A kórház – pokoli változat
Menjünk előre a folyosón, majd fel a létrán, az Examination Roomban egy fejjel lefelé lógó hullát láthatunk, akinek a nyakából csöpög a vér. Menjünk tovább, egészen a liftig, majd menjünk vissza a második emeletre. Irány a Woman’s Locker Room, ahol egy műanyag zacskót vehetünk fel. A Man’s Locker Roomban furcsa telefonbeszélgetésre kerül sor. Menjünk le az alsó földszintre (B3), ahol tíz ágy van a szobában, ezek közül négyen van letakarva hulla, az ágyak számozottak. Probléma #16 A falon egy páncélszekrény van, rajta egy képpel, és a képen 1-től 4-ig római számokkal. Négy számból áll a kombináció is. Megoldás #16: A római számok sorrendjének kell megfeleltetni érték szerint növekvő sorban a letakart ágyak számait, és azt beállítani a záron. Egy kulcs lesz a szekrényben, amellyel egy első emeleti szobát nyithatunk. Ezen átjuthatunk egy szobába, ahol egy oltárt találunk, és az élő áldozatok szükségeséről olvashatunk, de Probléma #17: nem tudunk mivel áldozni, kéne valami, ami élő áldozatra emlékeztet. Megoldás #17: Töltsük meg a műanyagzacskót a harmadik emeleti hulla csöpögő vérével és használjuk fel itt! Új járat nyílik meg, melyen keresztül lejuthatunk a csatornába. Sajnálattal tapasztalhatjuk, hogy Leonard sem épp olyan, amilyenek elképzeltük, kiderül, hogy ő Claudia őrületét csupán abban látja, hogy ő a hitetleneknek is megbocsátana, de valójában ugyanazt az utat erőlteti, mint lánya. Bánjunk el vele! A harc után találunk egy talizmánt, amit Leonard Pecsétként emlegetett. Hagyjuk el a kórházat és menjünk vissza a motelszobába.
Videóbejátszás következik: Vincent vitája Claudiával, melynek során nem sikerül őt meggyőzni szándékai helytelenségéről. Mire visszaérünk a motelbe, Vincent vár csak ránk, átadja Douglas üzenetét, miszerint Claudiát a tó másik oldalán lévő templomban találjuk. A vidámparkon keresztül vezet oda az út.
A vidámpark
Ismerős hely következik, a rémálmunk megvalósul, tegyük ugyanazt, mint annak idején is. Azzal a különbséggel, hogy a körfolyosón most menjünk be a szuvenír boltba, ahol ledőlnek az egyik polcról a dolgok, ott egy kulcsot vehetünk fel. Ez nyitja a hullámvasút vezérlő termét, állítsuk át a kapcsolót, majd induljunk meg a síneken! Most sem kerülhetjük el a hullámvasúttal való találkozást, lenn landolunk egy konténerben. Menjünk át a kísértetkastélyon, a végén mindig meneküljünk a tűz elől a lehetséges irányba. Balra lesz egy zöld kapu, jobbra pedig egy körhinta, szemben egy másik zöld kapuval. Menjünk be az első kapun, a színpadról vegyük fel a piros cipőt, az egyik ülésről pedig a láncot. Menjünk vissza a másik zöld kapuhoz és gondolkodjunk el, hogy Probléma#18: hogy tudnánk kinyitni a kaput a körhinta segítségével? Megoldás#18: Kössük rá a lánc egyik végét a körhinta közepén lévő fogantyúra, a másikat a kapura, és üzemeljük be a körhintát! A menet feltekeri a láncot és kinyitja a kaput, menjünk be rajta!
Találkozunk a sebesült Douglas-szel, és tanúi lehetünk egy megindító beszélgetésnek, ami után meg is indulunk - pontot tenni a történet végére. Ha átmentünk a szembe lévő kapun, vegyük fel a jósdából a babafejet, és menjünk tovább, amíg két bábut nem találunk, Hófehérkét és Hamupipőkét, de Probléma#19: Valami mintha hiányozna még az összképről! Megoldás#19: Tegyük a cipőt Hamupipőke mellé és a babafejet Hófehérke kezébe! Kinyílik a balra lévő ajtó, menjünk át rajta! Haladjunk egészen addig, amíg nem lovas körhintát találunk, menjünk fel rá! A körhinta forogni és a lovak mozogni kezdenek. Probléma#20: Nem tudjuk megállítani. Ha megvizsgáljuk a lovakat, egészen élőnek tűnnek. Megoldás#20: Szúrjuk le az összes hintalovat, amíg mind meg nem áll. Ezután megjelenik Alessa emléke, küzdjünk meg vele! Ha legyőztük, az újabb megnyíló folyosó már a templomba vezet.
A templom
Ez a találkozás sem lesz a végső Claudiával, de megpróbálunk a lelkére beszélni (nem sok sikerrel), ráadásul közben rosszul is leszünk, Claudia közli velünk, hogy az Isten növekszik bennünk, és hogy már nincs messze az idő. Ahogy visszakapjuk az irányítást, vegyük fel az oltárnál az Éj szeme tarotkártyát és menjünk Claudia után! A gyóntatófülkében dönthetünk arról, hogy megbocsátunk-e neki. Vegyük le a falról a térképet és menjünk tovább! Ez a térkép folyamatosan fog rajzolódni, ahogy felfedezzük a templom újabb részeit. Az egyik szobában vegyük fel a magnókazettát, és figyeljünk fel egy képre, amely síró gyerekhangokat ad. Balra kanyarodva eljutunk a harangtoronyba, nézzük végig a képeket a falon. Véres nyomok vezetnek vissza a korábbi képhez a folyosón. Most már el tudjuk mozdítani, mögötte ajtót találunk. Újabb folyosóra érkezünk, kanyarodjunk el a mentén, majd az utolsó ajtó mögött találkozunk a könyvtárban Vincenttel, aki meg akar bizonyosodni róla, hogy nálunk van Metatron pecsétje. Egy könyvben tarotkártyákról olvashatunk, és találunk is egyet a helyiségben: a holdkártyát.
Menjünk vissza a folyosóra, és menjünk le egy emeletet a lifttel, majd ahogy leérünk, menjünk jobbra, a bal leágazásnál bejuthatunk egy szobába, ahol apánk naplóját olvashatjuk el. A hullaházban vegyük fel az akasztott emberes tarotkártyát. Menjünk vissza a liftes folyosóra, át a szöglet utáni harmadik ajtón, azon túl pedig az utolsó ajtón! Itt látszólag el van zárva az utunk, de ismét sírást hallunk, és véres lábnyomokat látunk, amelyek egy titkos átjáróhoz vezetnek. Abba a kórházi szobába érkezünk meg, ahol Alessa hét évig sínylődött, vegyük fel a Bolond tarotkártyáját és menjünk Alessa szobájába, ahol régi rajzain kívül egy kulcsot találunk a falon, és egy rejtvényt az ágyon, mely elmondja, miképp nyílik a szoba másik ajtaja. Probléma#21: Az ajtón kilenc foglalat van, és öt kártyát kell megfelelően elhelyezni bennük. Nekünk még csak négy van, de ha visszamegyünk az új kulccsal a templom elejére a legkorábbi zárt ajtóhoz, új szárnyba juthatunk! Itt elolvashatjuk Claudia naplóját, lejátszhatjuk a magnókazettát, és felvehetjük a Papnő kártyát!
Menjünk vissza Alessa szobájába, megfejteni a rejtélyt. Megoldás#21: A vers elmondja, hogy minden sorba kell kártyát tenni, de egyikben sem lehet három. Az akasztott embert az alsó sorban egyedül kell hagyni. A bal oldalra középre tegyük a papnőt, fölé az éj szemét, a jobb oldalra középre a bolondot, majd fölé a holdat - és az ajtó kinyílik. Lenn sor kerül a végső összecsapásra Vincent és Claudia között, Vincent kerül ki vesztesen. Hirtelen rosszul leszünk, amikor megkapjuk az irányítást, használjuk a nyakláncunkat! Claudiával a béltartalmunk egy újabb videó során gazdát cserél, amit ő annyira nehezen visel, hogy főellenséggé változik és már csak az ő leküzdése választ el minket a végső képsoroktól, hát csak ügyesen!
PC GURU
Címkék: végigjátszások
Osztálykirándulás - beszámoló
2008.10.13. 21:42 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: anonym művek
Halottibeszéd
2008.10.13. 21:41 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: anonym művek
Az ősz halála
2008.10.13. 21:41 | Lady_Lora | 1 komment
Címkék: anonym művek
KaixMao
2008.10.12. 14:26 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Kai+Mao - Avagy a lehetetlen
Blood+-os írásom.
Hogyan hozak össze két olyan szereplőt, akik nem jöttek össze, pedig összejöhettek volna?
Ne féltsetek megoldom!
Ezt mondjuk nem fejeztem be, de tiszta szívemből rajongok Kai és Mao párosáért.(nem volt nekik:P). Bár mondjuk így a végén az is tetszett h: Mao/Okamura.
De egy próbát megér, nem de?:D
Címkék: kaixmao
Amikor az álom valóra válik
2008.10.12. 14:25 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Amikor az álom valóra válik
Szintén SakuraConra firkáltam.
Úgy éreztem ez lett az igazi, bár 1000 szóba nem lehet egy halottnak hitt bátyó visszatérését leírni. Vért izzadtam, a tájleírások miatt.(amiket ugye annyira imádok), de itt van. Megérkezett.
Ja, amúgy Fullmetal Alchemist(L)
Címkék: amikor az álom valóra válik
A fiú, aki istent játszott
2008.10.12. 14:24 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
SakuraConra írott drága 1100 szavas novellácskám. Death Note a műfaja.
Hirtelenjében jobb nem juott eszembe. Persze nem találták méltónak a sok dedó cucc között arra, hogy benne legyen a top 10ben:P de ez az ő bajuk:D
ui: Soha, soha nem tudnám megölni L-t és elviselni se, hogy meghalt.
Címkék: a fiú aki...
Alice in Wonderland
2008.10.12. 14:21 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Mikor magunkhoz vettük órarendünket, és gyorsan átfutottuk, fancsalian néztem, hogy az első dupla óránk bájitaltan, kedvenc mardekásosainkkal.
Címkék: alice in wonderland
Alice in Wonderland
2008.10.12. 14:18 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Alice in Wonderland
Hp univerzum.
Alice és Frank Longbottom kapcsolatát meséli el. Ilyet més sosem olvastam és mivel nagyon seretem a sereplőket, eért írok egyet:)Lesz itt féltékeny Alice, egy tök rendes Frank, nyomulós Sirius Black(elmaradhaatatlan, mint mindig), egy titokzatos lány, akiről később kiderül, hogy nem is az, akinek Alice hitte. Ja, termésetesen Alice szemszögéből.
* Shankti Patil – Úgy gondoltam, hogy ő is ekkor járhatott Roxfortba. Nem feltétlen a jövőbeli Parvati és Padma Patil édesanyja, legfeljebb az apa nagynénikéjük.
Címkék: alice in wonderland
címtelenek
2008.10.12. 14:16 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
(kicsit olyan 'kare' first lavos lett (manga))
Címkék: anonym művek
Szökés a suliból
2008.10.12. 14:15 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Szökés a suliból
Az én pihent agyamból pattant ki eredetileg.
Nektek már megfordult a fejetekben, hogy milyen buli lenne, ha sötétedés, és árás után beszöknénk a sötét és kísérteties suliba, ahol éjszaka csak az aktuális gondnok járkál?
Hát igen, mi megtettük.
Daisy és társai normális közép iskolások, akiknek midnen vágya lenne egy éjszaka a suliban.
A suli iszonyat modern. Kamerák, liftek, és áttörhetetlen, kilincsnélküli vasajtók, amik csak kóddal, vagy mágneszárral nyílnak ki.
Meg is teszik. Beszöknek, egy hideg és szeles péntek este, hogy bent tölthessék a hétvégét.
Csakhogy sorjában történnek a furcsaságok.
Ki is az a híres Csonkoló, az iskolaigazgató, akiről még senki sem hallott, illetve egy-két alkalommal az iskolarádióban. Akiről azt sem tudják, hogy férfi e, vagy nő.
És mi van azokkal a diákokkal, akik hetekkel ezelőtt külföldre utaztak? Ők mért nem térnek vissza?
És a pince...igen a pince, amit egy alkalommal lezártak, mert beázott, és azóta senki emebrfia nem léphet be oda.
Mik azok a hangok?
A fiatalok olyan összesküvés nyomaira bukkannak, amit álmukban nem gondoltak volna.
Zombigyár...
Élat-halál harc...
...és a tipikus önfeláldozós vég.
de túlélik e?
És vajon mennyire képesek megbízni egymásban és önmagukban?
Hah! Mindenesetre emberpróbáló kaland lesz!
ui: Lehet hogy aztán többeteknek kedve nem lesz ezek után próbálkozni vele...
Én túléltem, és... borzasztó volt.
!!!!MORBID...lesz:D
Címkék: szökés a suliból
S.T.A.R.S. - Az új generáció
2008.10.12. 14:11 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
S.T.A.R.S. - Az új generáció
Egy férfi, Edward, aki küzd a zombikkal, aki menekül a csapattal, akinek a csapatát az élöholtak elpusztították, és lemészárolták.
Vajon mi lesz a sorsa? Mi lesz a világgal? Vajon vége lesz egyszer a rémálomnak, amibe belecsöppent?
S.T.A.R.S. - ismert az RE-kből. Nos ez nem azaz Stars, ezt csak kölcsönvettemxD
ISZONYTATÓAN MORBID! hehe:D
Címkék: s.t.a.r.s.
Resident evil 4.5 - Legdrágább az életed!
2008.10.12. 14:08 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
L |
Címkék: resident evil
Resident Evil 4.5 - Legdrágább az életed!
2008.10.12. 14:05 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
I |
Címkék: resident evil
Resident evil 4.5 - Legdrágább az életed!
2008.10.12. 14:04 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
K |
Címkék: resident evil
Resident Evil 4.5 - Legdrágább az életed!
2008.10.12. 14:03 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Resident Evil 4.5 - Legdrágább az életed!
mondanám, hogy ez is fanfic igen. De mégsem.
Talán csak a Leon S. Kennedy-s része. Meg egy kis Bruce-s. Ha nem rémlenek a nevek(Resident vil2 és 4, illetve Dead Aim).
Leon a (4.) küldetésről hazatérve magával hozza az elnök lányát(Ashley helyett Lora, és cseppet sem szöszi a csaj, Leon annál inkább::), és megparancsolja, hogy addig maradjon a lány a lakásán, amíg apuci érte nem jön.
Csak hogy annyimegrászkódtatáson mentek ezek ketten át, hogy a kanadozás során(amit majd szépen sorban megismeünk Leon mondandójából), a lány szépen beleszeretett az amerikai R.P.D. járórbe. És cseppet sem akar hazamenni. Sőt, mi több, önfejű és hajlamos a túlzott nyáladzásra(persze ki ne, ha Leonról van szó xD).
És aki mindent megtesz, hogy a férfi közelében lehessen.
De vajon ezt a férfi is akarja e? Vajon szereti Lorát? Vajon képes lesz lemondani róla?
Alapsztori: (ajánlott a megértéshez)
Leon S Kennedy, hat évvel a Raccoon-ban történt események után, egy megbízás miatt egy kis Spanyol faluba veszi útját, hogy visszahozza Amerikába az elnök lányát. Csakhogy!
A zombik mindenhol ott vannak. De ezek nem akármilyen zombik. Okosak(és nagyjából tisztában vannak azzal, hogy mit csinálnak). Leonnak nagyon sok megpróbáltatáson kell keresztül mennie, hogy megtalálja a lányt, és hogy hazavigye. Akit, ráadásul ha háromszor nem, akkor egyszer sem szakítanak el tőle.
És akkor Leon rájön, hogy egy borzalmas összesküvés lappang a háttérben, amit az amerikai és az európai Umbrella tervelt ki karöltve.
A főgosz neve ezennel nem Albert Wesker, sem más, hanem: Lord Saddler. Egy csuklyás.szektás fickó, aki a flúgos fiával együtt bizonyos plágákat(vírusokat) ültetett az emberekben, hogy zombikká váljanak.
Leonnak nincsen könnyű dolga, rengeteg szörnnyel dacol, és a végén szembe kerül rég nem látodd barátjával: Jack Krauserrel( a vademberrel, gerillaharcossal), aki már nem önmaga.
Ráadásul Wesker megbízásából Ada Wong, Leon szerelme is feltűnik, mert meg kell találnia a vírus ellenszerét, amit főnökének kell leszállítani, mielőtt kitudódna a titkuk. Csakhogy ez nem olyan könnyű a nő számára.
Luis, a titokzatos spanyol nyomozó hol segíti, hol hátráltatja Leon-t, de végül borzalmas halált hal.
ui: Ha jól játszol, akkor 18 óra leforgása alatt végig lehet csinálni easy módban az egész hercehurcát:D (Resident Evil 4).
L |
Címkék: resident evil
Peppermint
2008.10.12. 14:00 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Egy lány, akit a nővére, és az ő férje nevel, aki a történet kezdetén fogszabályzót visel, aki egy átlagos tinédzser átlagos gondokkal, aki 5 éve áhitozik egyetlen fiú után, aki rá sem hederít. És mi lesz akkor, ha ez a fiú egészen véletlenül fejberúgja egy focilabdával a lányt, olyan erősen, hogy az elveszti az eszméletét... na meg az emlékeit. Akkor mit tesz a srác? Segít a lánynak visszaszerezni, vagy... vagy...
Címkék: peppermint
From yesterday
2008.10.12. 13:55 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
From yesterday - A túlélősztori
2050-et írunk(vagy valami ehhez hasonlót:P). A városok pusztulásnak indultak, a kártevők, zombik és rémlények elszaporodtak a nyagvilágban. A túlélők, akik dacoltak 50 évvel ezelőtt a békességért halottak. Illetve az iagzi túlélők nem.
Az új nemzedék, a Realisták és a Foo Fighters titokzatos katonái, és annak családjai a föld alatti laborokban bújkálnak, és örzik az igazi harcosokat hibárnált formában. Hogy ha itt az idő, közdhessenek a békéért.
Egy Edward Hetfield nevü férfi hirtelen ébred fel, és nem tudja, hol van. Menekülése során csapdába esik az Öngyógyítók támadása miatt, de szerencsére úton a segítség.
Vajon képes lesz harcolni? És megérteni, hogy a sorsa az, hogy végigcsinálja MINDEZT az emberiségért? Hogy dacoljon AZOKKAL odakint?
És vajon visszatérnek az emlékei?
ui: eléggé kezdetleges, de büszke vagyok rá:D imádom az ilyen zombis, fedős sztorikat. Figyelem: Morbid!
Címkék: from yesterday
Élni!
2008.10.12. 13:51 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Élni!
Megint agyatlan zombis agymenésem szokás szerint:D
Most egy fiú bőrébe bújok bele, aki kivételesen nem az a tipikus-fúkisfiú, az aki már fogott fegyvert, akción kívül, de még nem nagykorú.
A kirándulás első napján már felüti valamiféle mendemonda a fejét.
A közelben kutatólabor van, ahol mindenféle anyaggal és kotyvalékkal kísérleteznek. Mi van akkor, ha valaki óvatlanul elejt valamit, és az összetörik?
Mi történhet, ami ennyire mebrtelen és brutális lenne?
És vajon... ezek a fiatalok a pánik kitörte után mennyire tudnak egymásban bízni? Ki képes harcolni, ki az aki képes végigcsinálni, ki az, aki hazatérhet majd?
Egyáltalán lesz olyan?
Emberpróbálóan embertelen feladat elé néznek...
Te képes lennél lelőni a barátodat? Illetve azt, ami még megmaradt belőle?
Címkék: élni
Angels
2008.10.12. 13:49 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Egy lány, egy kamasz lány, aki eddigi élete során sohasem volt boldog, akinek eddigi élete során sohasem voltak barátai, aki eddigi élete során mindenhol volt, csak 'otthon' nem. Akinek a szülei fontos emberek, és akik évente változtatnak lakóhelyet.
De vajon, ezennel, mikor a család Los-Angelesbe költözik, talán minden megváltozik?
És vajon, milyen új, és boldogságot sugalló meglepetéseket tartogat ez az: Angyalok vársa néven emlegetett Észak-Amerika település?
Ki is az az angyal, aki segít?
(saját DC!
Címkék: angels
A Mechnair-módszer 2.0
2008.10.12. 13:44 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
A Mechnair-módszer (másféle)
Igazából ugyanaz lenne a lényege a történetemnek, csak előzményt írtam hozzá.
Ez egy férfi rettenetes sorsával kezdődik: Jasont ártatlanul börtönbe vetik, mondján, hogy ő a titokzatos darabolós gyilkos. Csak hogy ez nem igaz. Rosszkor volt rossz helyen, és ezzel mindenki tisztában van. Minden a közjó érdekében történik.
Levezetik a titokzatos földalatti börtönbe, ahonnan nincsen már visszaút számára.
Búcsút kell mondania addigi életének, szerelmének...
De mi történik, amikor öntudatlanul is,(megint rosszkor van rossz helyen)belecsöppen egy élet-halál jáékba. És amikor felismeri, hoyg az őrült gyilkos, aki áldozatait szedi a titokzatos útvesztőben, az, azaz ember, aki miatt neki bűnhődnie kell... akkor Jason vajon mit tesz?
- Persze, persze… - somolyodott el negédesen Ellie, mire Alisa szemforgatva fellépkedett a buszra, előtte másik barátnőjével, egy hosszú, feketehajú lánnyal, Vanessával. Ők hárman már évek óta jóban voltak, és most a gimnázium második évében sem lett ez másképp köztük. Ellie volt a fiúk kedvence, szőke, nagyszájú, kissé alacsony, de a baráti támogatásra mindig számíthatott az, akivel jóban volt. Kedvenc elfoglaltsága a mozi volt, már nem egyedül, általában fiúval, vagy fiúkkal járt el, ha tehette, és mindig volt jelentkező. Alig egy hete volt, hogy szakított negyedik barátjával. Négy fiúval járt már év eleje óta, pedig alig voltak a harmadik hónapban. Köztük kettő ebből az osztályból.
Címkék: mechnair módszer2
A Mechnair-módszer 1.0
2008.10.12. 13:33 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
A Mechnair-módszer 1.0
Adott egy osztálykirándulás, és adott egy lány. Ő lesz a főszereplő.
Vajon mi történik akkor, mikor eltérítenek egy búszt, ahol a diákok már eleve stresszben vannak, mivel kirándulni éppen abba a városba/faluba indulnak az isten hátamögé, ahol a hirhedt darabolós gyilkos szedi áldozatait.
És mi van akkor, ha levezetik őket egy földalatti börtönbe, egy labairintusba, hogy itt kell élet-haláűl harcot vívniuk, és csak egyikük élehti túl? Ráadásul nem elég, hogy meg kell ölniük egymást, még menekülni is kell. De nem csak egymás elől, hanem az eszelős gyilkos elől, akit beengednek a gyerekek közé...
(saját DC!)
Címkék: mechnair módszer1
A jobbik küldetés
2008.10.12. 13:30 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
A jobbik küldetés
Egy katona lány, és két társa feladatot kap: meg kell védeni egy férfi életét. De ez nem olyan könnyű, sőt eljutni se odáig.
A lány, aki kicsit eszelős, a csapattársa, aki egyben a legjobb barátja, nem éppen ura önmagának, egy olyan alak, még egy egyszerű kézigránáttal se boldogul, és akkor még ott van a harmadik, az a titokzatos fiú, aki eldöntötte, hogy bérgyilkos lesz, ha felnő...
(saját DC!)
Címkék: a jobbik küldetés
BOYS LIKE GIRLS - 7.
2008.10.12. 13:08 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
VIII. Fejezet: A második nap – A sirály haverom tehet róla…
Az ébrenlét elmosódó határán jártam. Ott, ahol az ember tudja, hogy nem egészen alszik, de felébredni sem akar. Csak sajna, erről bizonyos Lilyan Evans mit sem sejtett. Vagy pedig csak pofátlanul nem akarta tudomásul venni, hogy marhára nem érdekel engem a szerelmi élete, se semmi, ami ilyen fontos azért, hogy felkeltsen hajnali… fél hétkor. Hát megáll az eszem!
Álmosan felemeltem a fejemet, ami időközben eggyé vált a párnával, és kábán próbáltam belőni, hogy barátnőm az ágyam szélére egyensúlyozza magát, és nekem suttog.
Nyitva volt az egyik ablak, még éreztem a hajnal ízét. Meg tudtam volna forgatni a számban. Olyan nyúlós volt, és semmi hűs szellőt nem ígérően fülledt. Nem próbáltam meg csodálkozni, errefelé iszonyú idétlen és kiszámíthatatlan az időjárás, tegnap még esett, ma meg sunsine.
- Összejöttünk! – ujjongott Lily boldogan. Ujjongani csak úgy lehet. Nekem ez még így reggel magas volt. Az agyam akkori kapacitása képtelen volt felfogni ezt a dolgot, amit hajnalok-hajnalán rám zúdítottak.
- Kivel?
- Hát Perselusszal!
- Hát persze – motyogtam Aztán jutott csak el a tudatomig, amit mondott. Azonnal felültem. – Na még egyszer, mintha nem hallottam volna jól…
- Össze… jöttem… Perselus… Pitonnal! – a végén már kiabált, de nem érdekelt már nagyon. Fület akartam mosni, illetve jól megverni Lilyt és megrugdosni a srácot. Hogyan tehették? Hamarosan úgyis szétmennek, és akkor majd én leszek az, akit mindenki nyaggat a problémáival. Na nem! Nyugi, Bennett, ne légy vészmadár! Engem ugyan nem fognak nyaggatni, van anélkül is éppen elég problémám. Ami azt illeti, erősen szükségesnek tartom, minél hamarabb keríteni egy problémamegoldó alakulatot, vagy alapítani. Fenekestül felfordult az életem, és nem látom a fényt az alagút végén, a sok feltornyosuló probléma között. Mondjuk, lehet nem is baj, legalább nem gázol halálra a szembe jövő kocsi. Bár… ma kibuszozunk a tengerpartra. Ennél már nem lehet rosszabb, úgy érzem.
És akkor reggel, félálomban, nyűgösen és fájó fejjel, azt kívántam, bárcsak bekerülnénk egy Battle Royaleba. Az esélyt adna arra, hogy megoldódjon az összes eddig felgyülemlett problémám.
A fürdő eléggé tágas volt ahhoz, hogy ketten is elférjünk benne. Nehezteltem Lilyre, amiatt, amit tett. Éppen fogat mosott, nagyban habzott a szája, én pedig pont akkor léptem ki a zuhany alól. A hajamból csepegett a víz, végigszántva mesztelen vállaimon. Gyorsan magam köré tekertem a halványlila fürdőlepedőm, és Lilyhez fordultam.
- És, baszélgetettetek? – kérdeztem, kivételes komolysággal. Megrázta a fejét, aztán kiköpött. Zöld hab fröcskölt minden felé. Aztán felegyenesedett, és öklével letörölte a szája szélét.
- Mért van olyan érzésem, hogy egyáltalán nem örülsz ennek?
- Mondtam én egy szóval is ilyet? – De ő csak állt, és nézett utánam, kezében a halványzöld fogkefével. Mosolyogva vállat vontam, aztán kinyitottam a bőröndöm, és a fürdőruhám után kezdtem kutakodni. Egyszerű fekete, kétrészes darab volt, francia bugyival és szimpla felsőrésszel. Semmi extra, nem voltam az a csapodár stílus, inkább hátra maradtam, ha tehettem. Eddig bejött.
Egyedül voltunk a szobánkban, a társaink, gondolom, rég tömték magukban a reggelit, de mi Lilyvel úgy döntöttünk, hogy ma kihagyjuk. Nem akartam, hogy a reggeli a gyomromban kavarogjon, miközben nyelem a sós tengervizet.
Mindketten fekete farmer és fekete felső mellett döntöttünk. Pont indulásra értünk le, odakint meglepően meleg volt. Csodálatos. Még egy ürügy, hogy irány a tengerpart. Pedig semmi kedvem nem volt, hogy strandoljak. Sokkal inkább maradtam volna a fenekemen, olvastam volna, vagy akármi. Bármi jobb ennél. Főleg, hogy Lily azonnal lecsapott Perselusra, engem hátrahagyva. Én cipeltem a strandcuccát. Ott a pasija! Mért engem csicskáztat?! Amúgy is rengeteg szeméttel pakolta tele, nem értettem a lényeget, nálam csak naptej, meg törülköző volt. Mi kell még a strandra?
Napszemüveg. Jutott eszembe, miután végig mezítlábaztam a dög meleg homokban, míg a bokám nyaldosták a kékeszöld hullámok, míg a nap kisütötte a szememet. Hát mondja meg nekem valaki, hogy mi ebben a jó!
Alig egy órája értünk ki, és Blacknak hírét se láttam, mióta leszálltunk a buszról. És sajnos Lilynek se. Meg Perselusnak sem. Ennek nem örültem, magyarán, egyáltalán nem voltam feldobva. Úgy tudtam, hogy ez lesz a vége, hogy magamra maradok, de ugyanakkor meg mindenki halál boldog. Legalább Black zaklatna! Addig se unnám magam halálra. Nem hallok jól… az előbb Blacket említettem? Ráadásul a mai nap már másodszor? Édes Istenem!
A fürdőlepedőket, és a táskákat lepakoltam egy viszonylag árnyékosabb helyre, aztán kibújtam a papucsomból, és futva elindultam a habzó óceán felé. A hullámok a partra mostak sok kis apró, színes kagylót. Leguggoltam, és belemarkoltam a hófehér homokba. Ahogy felegyenesedtem, akaratlanul is elszégyelltem magamat.
Mégis hogyan gondolhattam, hogy egyedül vagyok, amikor minden hemzseg körülöttem az élettől? A levegő, a víz, a föld… sosem vagyok egyedül.
Mélyet szippantottam a sós-tenger illatból, amikor nagy nyugalmamban fejbe talált valami. Egy focilabda volt. A fejemről a homokba pattant, onnan pedig a habokba. Lehajoltam érte, és felvettem, aztán szembe találtam magamat Potterrel. Támadt egy ötletem.
- Bocs, visszaadod? – kérdezte kedvesen vigyorogva. Nem értettem, hogy Lily mért gyűlölte ennyire, Blackkal ellentétben, most tök normális volt. Bár ha belegondolok, engem is idegesít az a majom, lehet hogy Lily meg éppen Blackkal van így, mint én Potterrel. Nem, az teljesen kizárt. Hiszen Lilyan Evans gyűlöli az összes Mr. Tökélyt.
- Aha, de csak ha beszélhetek veled – nyögtem ki végül, és mikor felvont szemöldökkel bólintott, visszaadtam neki a labdát.
Elindultam a part mentén, úgy, hogy a víz éppen csak érje a lábam. Ő sötétzöld fürdőnadrágban volt, lelógott a térdéig. Felzárkózott mellém, és lépést tartott velem.
Rikoltozó sirályok húztak el a fejünk felett, de én töretlenül csak haladtam előre, némán, miközben ő követett. Kicsit sem voltam zavarban, magamban éppen próbálgattam, hogy hogyan is kezdjem el neki mondani azt, amit akarok. Elértünk egy csendesebb partszakaszra. Itt csak az óceán moraját hallottuk, a víz zúgása elmosta a társaink önfeledt kiáltozását, és nevetését.
Itt tökéletes lesz. Döntöttem, aztán megtorpantam. Potter beleütközött a hátamba. Szembe fordultunk egymással, és egyszerre szólaltunk meg. Zavartan elnevettem magamat, ő is ezt tette.
- Mondd te! – mondta végül, ahogy levegőhöz jutott.
- Lilyről akartam veled beszélni – mondtam ki végül. Összevonta a szemöldökét, és csak bámult rám.
- Akkor üljünk le – indítványozta végül, és kicsit távolabb, a homokos part felé bökött. Arrébb sétáltunk, és egy hatalmas, lapos kőnek vetve a hátunk, leültünk a homokba. Oda, ahol elért minket a víz, körülöttünk ezer színes, apró kagylóval. Szórakozottan beletúrtam, közben ő letette maga mellé a focilabdát, és türelmesen várta, hogy belekezdjek.
- Tudod, Lily olyan dolgot tett, amiért nagyon neheztelek rá.
- Micsodát? – Ő még biztosan nem tudja. Jaj, drága James, most összetöröm a szíved. De muszáj lesz megtennem. A te és Lily érdekében.
- Éjjel összejött…
- Igen?
- Perselusszal. – Fájó volt a közénk beállt csend. Csak a természet hangjait hallottam, pedig Potter ott ült mellettem. Most ő kezdte el turkálni a homokot. Egy apró kagylót löktem felé, mire visszaküldte nekem. Éppen szólni akartam, amikor ő törte meg a csendet végül.
- Hayley, te leszel az én… barátnőm?
Felnevettem.
- Gondolod, Potter, hogy ebbe belemegyek? Csak azért, hogy ezzel megszerezd magadnak Lilyt? Sajnálom, a válaszom negatív.
- Miért? – most rám meredt, egyenesen az arcomba. – De hát te sem támogatod ezt a kapcsolatot, akkor meg… had érezzük már jól magunkat.
- Nem. Pot… James. Nem értesz. Nem leszek féltékenységed tárgya, nem fogok Lilyvel játszani, mert szeretem… nem, nem ÚGY! Hülye vagy – intettem le, mikor nagyban vigyorogni kezdett. – Csak tudod, érzem, hogy ennek a dolognak, csak rossz lesz a vége. És azt akarom, hogy előbb ráébredjen, mielőtt butaságot csinálna.
- Mit? Hogy összefeküdjön azzal a halálmadárral? – elmosolyodtam rajta.
- Például.
- Na ne.
- Hát igen, úgy tűnik, egyezik a véleményünk – mondtam végül. Felbámultam az égre, és úgy folytattam. – Segíteni akarok neked, hogy összejöjjetek. Annyira szeretném.
- Miért?
- Ne idegesíts! – csattantam fel. – Azért, mert a barátnőm, és azt akarom, hogy boldog legyen, és ne csessze el az életét.
- Nagyon önzetlen vagy.
- Hát igen. De tehetek mást?
- Persze, van választásod.
- Csak tudod, nem akarom, hogy se Lily, se Perselus rajtam vezesse le a keserűségét. Mert ha ezek szétmennek, akkor én leszek a kettejüket összetartó egyetlen kapocs. És tudom, hogy ritka szar lesz az, az időszakom.
- Értem én. – Aztán megint nem szólt egyikünk sem. Magamban adtam Jamesnek egy hatalmas piros pontot, hogy milyen nyugodt maradt egész végig, hogy nem kezdett el pattogni és csapkodni. – Te, Hay…
- Hm? – kaptam fel a fejemet elmélázásomból.
- Tisztában vagy vele, hogy milyen jó csaj lettél?
- Mi? – egészen elvörösödtem. Na nem, tuti nem vesz le a lábamról. – Mire gondolsz?
- Hát hogy… - és egészen pontosan bizonyos testtájaimra bökött. – Már régebben feltűnt…
- Régebben?
- Jó, pár napja.
- Mikor Blacknek is?
- Később.
- És erre hogy jöttetek rá? Blacknek nem volt már más numerája, aki ne adta volna oda magát?
- Mondjuk úgy, hogy igen. – Nem tudom, miért, de akkor is szíven ütött a hír. Szóval így kezdődött minden.
Blacknek mindegy, csak legyen egy csinos test, elviselhető pofival. Ezért hajtogattam én folyton, nem hiába, hogy Cam, Kim, Melani és a többiek menjenek csak hozzá, azt sosem értettem igazán, hogy Lily hogyan mászkálhatott el velük mindenhova. Mi van, ha titokban ő is a nyáláét csorgatta, csak előttem játszotta meg a hűvös kislányt? Nem fér a fejembe.
Felpattantam, mert nem akartam tovább Potterrel dumálni. Egyedül akartam lenni, messze a többiektől, hogy megérthessem azt, amit eddig nem sikerült. A lelkemben kavargó legtöbb kérdés így kezdődött: Miért?
- Most meg hova mész? – ugrott fel utánam, és a kezem után kapott.
- El. Sétálok.
- Nem jössz be úszni egyet?
- Bocs, most nincs kedvem – mondtam savanyúan. – Menj csak.
Már éppen indultam volna, mikor eleresztette a karom, és csak ennyit mondott:
- Tudod, egész jófej vagy.
- Kösz – mondtam végül. – Te is. – Aztán elfutottam. Mi a jó fene üthetett bele James Potterbe? Ráadásul, képes voltam jó párszor Jamesnek hívni? Jéusmáriaszentjózsef!
Olyan, délután négy fele járhatott, mikorra lassabb tempóban elértem egy sziklafalhoz. Egészen addig csak ugrándoztam a bokámat nyaldosó tengervízben, és azon törtem a fejemet, hogy vajon hova tűnhetett el Lily, meg Black. Lily jobban izgatott, de ha belegondolok, hogy biztos Perselusszal van, akkor egy cseppet máris érdektelenné válik. Az ő szemében meg én válok, érdektelenné. Narcisszával már nem is foglalkozom, neki ott a leendő férje, csak igazából az bánt engem, hogy én mindig mellettük voltam és leszek is, ők pedig itt hagytak engem, csak úgy. Felfoghatatlan. Le a pasikkal! Ők minden rossz okozói! Biztos vagyok benne, hogy Éva is csak azért ette meg a tiltott gyümölcsöt, hogy imponáljon Ádámnak… De álljunk csak meg egy percre! Az alapműveltségen kívül ugyebár, amibe beletartozik a Biblia részleges ismerete, mit foglalkozok én isten dolgaival?
Megtorpantam az előttem húzódó sziklatömb tövénél, és akaratomon is kívül éreztem, ahogy beleng körülöttem mindent a tömb és az óceán kézzel foghatatlanul egybefolyó sós illata.
Ujjaim végighúztam a repedések mentén, miközben egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy felmászok a szikla tetejére, és megnézem, ellátok e Amerikáig. Ha igen, integetek Davidnek. De persze ez lehetetlenség. Csak úgy, mert mókásnak tűnik. Aztán meghallottam a hangokat. Egy kopasz sirály körözött felettem, és amikor hátrébb húzódtam, és megkerültem a tömböt, aztán lábujjhegyre álltam, és felnéztem, egészen a perem felé, megpillantottam két alakot a szirt szélén. Csak üldögéltek. Szóval… szóval megvilágosodtam afelől, hogy Black hova tűnt el egész napra. Valaki volt vele… és ez a valaki, természetes, hogy Blaise volt. Hát ki más?
Hátulról, ha nem ismerem őket, azt mondtam volna, hogy ikrek. De komolyan. Ugyanolyan hosszú fekete haj, izomzatra egyező testalkat, csak a fürdőnadrágjuk színe volt más. Blacknek fekete… milyen kreatív, Blaisenek kék. Legalább, mindkettőnek megy a szeme színéhez.
Beszélgettek.
Jöttem rá azonnal.
Méghozzá.
Rólam.
Na álljunk csak meg! Ez érdekelne…
Közelebb lopakodtam, és úgy kuporodtam le a homokba, hogy semmilyen szögből ne lássanak. Úgy nézett ki a szituáció, hogy én üldögélek a fal tövében, amíg ők ketten, a sziklaszirt szélén ücsörögnek, és Rólam beszélgetnek. Ebben csak az a megdöbbentő, hogy mióta is érdekel engem, hogy mit csinál Black, és hogy egyáltalán mit mondd rólam? Felfoghatatlan.
- Szóval… képes voltál tegnap este dobni Cameront… mesés – morogta Blaise.
- Cameron egy ribanc. Egy gonosz ribanc. Hiányzik, mint púp a hátam közepére… - Ez miden bizonnyal csak Black lehetett. Ha csak, Blaise nem magával beszélget. Atya ég, még a hangjuk is hasonlít!
- Hát, azért elég jó csaj…
- Csak belül üres. És azért igazából köztudott, hogy szinte mindenkivel dugott már…
- Inkább azokat vegyük számba, akikkel eddig nem.
- Annyira nem érdekel a téma…
Az óceán hullámai néha-néha odacsaptak a partra, miközben hallgattam a csöndet. Fenének kellett nekem idejönni hallgatózni, most cinkes lesz, hogy visszamehessek. Megláthatnak, ha visszafelé futok.
Hülye, hülye, nagyon hülye vagy, Bennett!
Ujjaimmal egy fésűs kagylót markolásztam, mikor újra felcsendült Blaise hangja.
- Hanem, sokkal inkább Bennett? – Hangjában maró gúny volt. Black egyelőre semmit sem válaszolt, csak hallgatott, végül, kinyögte, hogy.
- Ja.
Blaise képes volt kiröhögni. Miattam. Ha nem kellett volna bujkálnom itt lent, akkor biztos, hogy leverem onnan. Hülye, egoista majom!
- Le akarod fektetni?
- Egyszer igen.
- Egyszer?
- Jaj, tudod hogy értem…
- Tudom. Azt hiszem te… belezúgtál Bennettbe! – Blaise megint vihogott, de aztán Black is bekapcsolódott.
- Azt hiszem, igen!
És csak röhögtek tovább. Én pedig ott kuporogtam lent, és magam elé meredtem. Nem, ezt nem bírtam felfogni. Ne már!
- De tudod… - mondta aztán lihegve Black. – Hay, öt éven keresztül beléd volt zúgva…
- Belém? – Blaise hangja egyszer csak komoly lett. Olyan hirtelen, mint ahogy ebben a pillanatban a napot is eltakarta egy felhőfoszlány. Köszi, Black, ez volt az égés!
- Bizony. Teljesen oda meg vissza volt érted – Oké, Sirius Black most vallotta be, hogy „valamit” érez irántam, erre közli a volt szerelmemmel, hogy belé voltam zúgva öt évig, és mindezt olyan nyugodt és színtelen hangon, hogy meg tudnék tőle őrülni. – Múltkor is miattad bőgött… én vigasztaltam – Ne, ezt neee… Tenyerembe temettem az arcom, és magamban halkan szitkozódtam. Mennyi az esélye, hogy beteget jelentek, és apám megmenekít egy gyors fuvarral ebből az égően abszurd helyzetből? Annyi, minthogy holnap reggel felébredek, kezemben egy shotgunnal, és azt a feladatot kapom, hogy lőjem le Camet. – Azt mondta, fellöktétek, és megaláztátok…
- Emlékszem. Utána fel is vettem msnen, és ezt bocsánatot kértem tőle. – Kösz, ki voltam ám segítve!
- Igen, de Graham is felvette…
- Mi?
- Tudod, felvette a csajod, és…
- Honnan tudod?
- Ő mondta nekem.
- Ti beszéltek?
- Igen…
Ez enyhe túlzás. Ő zaklat engem, én pedig kénytelen vagyok válaszolni.
Black, még mondott volna valamit, de aztán azt nem hallottam. A saját üvöltésem elnyomta.
Az a sirály, ami felettem körzött, egész utamon, ezt a pillanatot választotta, hogy lecsapjon rám. Már idefele jövet fura volt, hogy ennyire a nyakamban liheg az, az állat.
Szóval, egyszer csak azt vettem észre, hogy valami, kedvesen pislogva lekukucskáltam odafentről, a fal tetejéről. Félrefordította a kis buksiját, aztán elrikoltotta magát, hogy: Víííí! És lecsapott! Én pedig felordítottam, mire Black és Blaise felugrott, és odarohant.
Kezemmel elhessegettem a madarat, és futásnak eredtem, mielőtt a két srác felfoghatta volna, hogy itt voltam, és nagyjából mindent hallottam.
- Hayley! – Valamelyikük utánam ordított, aztán hallottam, ahogy a nyomomba eredtek. Csak rohantam, egészen végig a parton, ahogy a lábam bírta. Ez nagyon ciki! Ez most annyira úgy vette ki magát, mintha érdekelne valamelyikük. Gyorsan egy ásót, had ássam el magam!
Perceken belül lelassítottam, és megtorpantam. Már láttam a többieket, Potter és Peter a vízben játszottak, ők voltak hozzám a legközelebb. Belegázoltam a tengerbe, és már az sem érdekelt, hogy csurom vizes leszek. Csak Black ne találjon rám. Nem akarom.
Körülöttem hirtelen csend lett. Mindent körülölelt a víz halk pulzálása, és az a túlvilági csend. Leláttam az óceán aljáig. Csodálatos fehér homok, kagylók mindenütt, és apró ezüstös halacskák. Prüszkölve levegőért mentem a felszínre, amikor éreztem, hogy valami nagy test elhúzott alattam. Megmerevedtem, és lebámultam. Nem láttam semmit. És még időm sem volt, hogy meg forduljak, amikor éreztem, hogy lehullok a fürdőruha felsőm. Mielőtt odakaptam volna, a következő dolog, amit észleltem, az két kar volt, ahogy a mellemre fonódott, és egy izmos has, ami a hátamnak tapadt.
Előttem Cameron állt, arca valahol a vicsorgás és a vigyorgás határán, amit, az én melleimet tapogató Sirius Black látványa azonnal lehervasztott az arcáról.
- Mégis mit képzelsz magadról, Sirius? – csattan fel egyszer csak Cam. – Mért fogdosod ezt… amikor itt vagyok én is?
- Takarodj innen – mondta halkan Sirius. – Tűnj el…
- Na de…
- Veszíteni, tudni kell – motyogtam magam elé.
- Menj – bökött oldalra Black. – Azonnal. Indulj!
Cam nem nézett vissza, füstölögve elsétált mellettünk, és még azért annyit odavetett, hogy nyugodjak meg, ennyivel nincsen letudva. Ez még csak a kezdet.
- Jól vagy? - kérdezte aztán Black, még mindig engem fogdosva.
- Elengednél?
- Persze – mondta aztán vigyorogva. Lassan elhúzta a kezét, mire rajtam volt a sor, hogy összefonjam a sajátjaim a mellem előtt. Nem mertem vele szembe fordulni, ezért ő került meg. Nem mertem ránézni, elfordítottam az arcom, pedig láttam, hogy keresi a pillantásom. Lehajolt hozzám, aztán megszólalt.
- Gondolom, mindent hallottál. Én nem fogok semmit se letagadni, minden igaz, amit mondtam rólad… és tudnod kell, hogy… nem, nem is. Már azt hiszem, mindent tudsz, amit tudnod kell…
- Visszaadnád a felsőmet?
- Nincs nálam – hazudta.
- Tudom, hogy nálad van – mondtam, konokul a vizet bámulva. Nehéz úgy keménynek lenni, hogy közben nem bírunk, vagy éppenséggel nem nézhetünk bele, az ellenségünk szemébe.
- Nézz rám, és visszaadom.
- Nem.
- Csókolj meg, és a tiéd.
- Nem.
- Akkor én csókollak meg.
- Nem! – csattantam fel. – Nem kötök veled egyességet. Ha nem adod vissza, akkor így megyek ki.
- De így mindenki látni fogja a…
- Na és? Akkor mi van? – azzal elindultam, hogy szerezzek egy száraz, vagy vizes, nekem tökmindegy milyen állapotú, törülközőt, de Black visszarántott a könyökömnél fogva.
- Nem mehetsz így ki! – emelte fel a hangját.
- Nehogy már te mondd meg, mint csinálhatok és mit nem. – Láttam, hogy felemelte a jobb kezét, ami eddig a víz alatt volt, és felemelte a fekete bikini felsőm. Tudtam, hogy nála van. Megint csak szívat, és zavarba ejtő helyzetbe hoz.
- Már pedig, nem fogsz így kimenni.
- Ha nem kapom vissza, akkor… hé! És mért nem? – képedtem aztán el. Most már kíváncsi voltam, hogy mik az indokai. Okai.
- Csak mert… addig nem láthatja más őket, amíg én sem. És nem akarom, hogy mások lássák, hogyha nekem nem mutatod meg, mert én… - odaléptem hozzá, és lekevertem neki egyet. Aztán kihasználva a döbbenetét, kitéptem a kezéből a fürdőruhafeslőmet, magamra cibáltam, és ott hagytam.
Ekkora egy… ekkora egy… mekkora egy egoista, öntelt, undorító, perverz, szemét… utálom!
Visszamentem és átöltöztem, aztán nem sokkal később indultunk is vissza. Lily, naná, hogy Perselus ölében üldögélt, így én beültem a helyünkre, feltettem az mp3at, és magamban füstölögtem. Visszafelé is jó három óra lehetett az út. A mai napra elegem volt, és az még csak tetőzte a hangulatot, hogy Jane néni, alias utálatos osztályfőnök, kijelentette, hogy holnap egy igazi csemegével szolgálnak nekünk. És mikor valaki megkérdezte, hogy mi lesz az… csak nevetett, és azt mondta, hogy elégedjünk meg annyival, hogy két fős csapatokba leszünk osztva, és reggel indulunk a Szent Akármi szigetre.
Erről tényleg a Battle Royale jutott eszembe, és egészen másnap reggelig imádkoztam az én ateista istenemhez, hogy történjen meg, és lőjenek le, vagy akármi, csak éljem ezt túl.
És Camnak igaza volt, teljes mértékben. Mindketten tudtuk, hogy a java még csak most kezdődik.
Ahogy a nagynénikém mindig mondani szokta: Aminek jönnie kell, jönni fog… és ha itt lesz, szembe kell nézni vele.
Címkék: boys like girls
BOYS LIKE GIRLS - 6.
2008.10.12. 13:04 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
VII. Fejezet: Az első nap – avagy Lily és Potter eget rengető ötlete
- Hay, már megint rajzfilmet nézel? – hallottam meg anyám kiáltását a konyhából.
Fejjel lefelé lógtam az ágyamon, és a távirányítót szorongattam. Igen, anya, megint rajfilmet nézek. Mint mindig, ugyebár megszokhattad volna.
Mandy éppen nagyban osztotta a kis Billyt, miközben a Kaszás kedvesen nevetett a gyerekeken, ujjal mutogatva, teli torokból. Imádtam ezt a rajzfilmet. Billy és Mandy kalandjai a Kaszással! Azt hiszem, soha nem növök fel.
- El fogsz késni! Apád kivisz kocsival, gyere már le, szívem!
Nyögve feltápászkodtam, a géphez lépkedtem, és egy rúgással leállítottam. Megfogtam a bőröndöm fogantyúját, és húzni kezdtem magam után. Lezúgott az egész a lépcsőn, én meg zsebre dugott kézzel, vigyorogva üdvözöltem álmos képű húgom, aki ekkor dugta ki az arcát az ajtaján, hogy szép szavakkal dicsérje meg tettem.
- Hello, Dais, vasárnapra itthon leszek – köszöntem neki, és mielőtt még bevághatta volna az orrom azelőtt az ajtót, gyors csókot leheltem a homlokára. Aztán, bamm, és kizárt a saját kis, privát világából. Mindig ilyen morcos görény reggel. Szerintem fel sem fogta, hogy elmegyek, de majd csak feltűnik neki estére, hogy a nővérkéje nem jött haza.
Gyorsan elbúcsúztam anyámtól, aztán fél fülembe beledugtam az mp3at, és követtem a fatert a kocsihoz. Még mindig az a sokat megélt BMW volt. Persze mit is várok, ez egy igazi műalkotás, és kincs. Mondja ezt apám… szerintem meg egy roncs, amit csak a jóisten tart össze. Meg az a rengeteg belefektetett pénz, amiért hetente hordja apám a műhelybe. Ennyi erővel, vehetne egy újat is akár…
Beszálltam, bevágtam az ajtót, és elhelyezkedtem apám mellett, az ülésen.
Álmos voltam, és nyomasztott ez az egész kirándulás dolog. Na meg Black sms-e, amit még szombat este írt. Valamiért be voltam tőle parázva, mert fenyegetésnek éreztem, hogy a mai naptól nem fog leszállni rólam. Miért én, miért pont én?
Ha nem lett volna kötelező, szerintem el sem megyek!
Dugóba keveredtünk, mire sikerült felébrednem teljesen, megértettem, hogy apám mért szekírozott, hogy induljunk el korábban. Hiába dudált, csak ránk ordítottak szépen, kedvesen, hogy: hé, öreg, engedd el azt a kibaszott dudát! Ilyenkor mindenki ideges, nem is értem mért… egy röpke pillanatra meg apámra néztem, és láttam, ahogy idegességben lüktet a nyakán az ütőere. És ahogy görcsösen szorítja a kormányt, belefehéredtek az ujjai.
A vállára tettem a kezem, de aztán le is ejtettem, mert elindultunk végre. Hátradőltem az ülésen, és kényelmesen elhelyezkedve hallgattam a zenét.
Negyed óra múlva megérkeztünk a gyülekező helyre. Ránéztem az órámra, és láttam, hogy hétóra, negyven perc van. Még senkit nem láttam odakint, sőt egy darab buszt sem. Egy darabot sem!
- Apa, biztos, hogy jó helyre hoztál? – tettem fel a költői kérdést.
- Biztos, ez van itt, az ofőd is ezt mondta – mondta nekem egy ásítás közepette. Kiszállt, kinyújtózott, kiadta a bőröndöm a csomagtartóból, aztán gyorsan csókot dobott, és elsietett, otthagyva egyedül.
Mivel főorvos a St. Patrick kórházban, sietnie kellett, hogy nyolcra odaérjen. Anya ma szabadnapos, a húgom meg már biztosan lent parádézik a konyhában, hogy juj, el fog késni a suliból.
Magam után húzva a bőröndöm, elindultam a megálló felé. Ott volt egy pad. Szépen lepakoltam magamat, és csak vártam, vártam, hogy jöjjön valaki, de senki nem volt sehol. Kezdtem pánikba esni, hogy itt vagyok a külvárosban, egyes-egyedül, és elkések, eltévedtem, rossz helyen vagyok. De aztán feltűnt Lilyék kocsija, és még vagy három másik utánuk.
Lily gyorsan búcsút vett a szüleitől, aztán a bőröndjét cibálva, futni kezdett felém. Két puszi az arcra, plusz egy ölelés. Aztán lehuppant mellém, és kényelmesen kinyújtotta elzsibbadt végtagjait.
- Nem is tudtam, hogy a többiekkel jöttél együtt… - jegyezte meg.
- Hát mert nem is.
- Pedig nézd, mindenki most érkezdett.
Az ofőnk, mint mindig, csak két percet késett. Ő mindig késik. Lilyék után közvetlen Cam és a tesója, Judy szálltak ki a merciből, utánuk másik pár évfolyamtársunk, és utolsónak az ofő. Ahogy elnéztem a kilencfős társaságot, arra gondoltam, van még kikre várunk.
Lily kellemetlenül felsóhajtott, és a vállamra dőlve bevágta a szunyát.
Negyedkilenc volt, mire megérkezett a buszunk, és mire az utolsó emberek is ide értek. Utolsónak természetesen kik érkeztek? Hát a Tekergők. Malfoy Honda terepjárójával jöttek. Malfoy idén töltötte be a tizennyolcat. Tavaly bukott le hozzánk. Le a metakkal!
A kocsiról szépen sorban leugráltak a fiúk, Peter cipelte az erősítőket, Black nyakában két gitár is lógott, Malfoy szépen elcsomagolta a dobszerkóját, mondjuk alig bírta el, de odacipelte a többi motyóval együtt a busz csomagtartójához. Először azt hittem, nem fog elférni, de aztán beügyeskedték a sofőrrel. Úgy tűnt, ismerik egymást. Vigyorogva nevetgéltek, miközben kidobálták a mi cuccainkat, hogy az ő halálfölösleges felszerelésük beférjen. Csodás!
És akkor lepődtem igazán meg, amikor utolsónak, Narcissza szállt ki a terepjáróból. Elkezdett felénk rohanni. Lily nagyot ugrott, aztán felordított, és elkezdte a kezével csapkodni Cisszát, hogy mi a fenét keresett a fiúkkal.
- Tudjátok, mint Lucius jövendőbelije, ragaszkodott hozzá, hogy kihozzanak. Amúgy meg nagyon kedvesek… tényleg – ezt úgy tette hozzá, mintha bizonygatni akarna.
Akaratomon kívül is előre néztem, és megláttam Blacket, ahogy engem bámul. A hideg végigfutott a hátamon. Csak egy pillanat volt, aztán elfordult, és nem fordított rám több figyelmet.
Jól van, akkor szálljuk fel arra a buszra! De ez sem volt ám olyan könnyű, mint amilyennek látszik. Illetve sikerült felnyomakodni, csak hogy közben az ember nem tudta, hogy éppen kinek a keze fogdossa a hátsóját. Mondjuk én nem estem ebbe a hibába, ilyenkor mondom, hogy áldás a tudatlanság. Black állt mögöttem, kezét a seggemen pihentetve. A vállam fölött hátra néztem, de nem szóltam neki semmit.
- Tapmancs, mozdulj már! – lökte valaki őt hátba. Eliszkoltam a társaságtól, és Lily mellé rohantam. Foglalt nekem helyet, sajna, csak leghátul volt, alig pár méterre, attól a négyestől, ahol a fiúk terpeszkedtek, illetve Narcissza, Malfoy ölében. Luciuséban. Ő már Lucius. Kiérdemelte.
Benyomakodtam az ablak melletti ülésre, és összehúztam magam olyan kicsire, amennyire csak tudtam. Pont Black ült mögöttem, puff nekem. Teljesen becsúsztam az ülés alá, hogy ne lásson. Megszorítottuk egymás kezét Lilyvel, és azt suttogtuk egyszerre: - csak éljük túl ezt a hetet!
Mondjuk az ő közelébe Potter szombat óta nem is ment, még meg volt a monoklija. De csak halványan látszott, fenébe, holnapra biztos nem lesz már meg. Biztos Potter-mama jól lejegelte neki, vagy valamelyik szőkeség ellátta a srác sebeit rendesen.
Mindenesetre biztos voltam benne, hogy Lily kész újra felvenni a harcot a saját szörnyetegével. Míg nekem itt van Black.
Hallgattam a zenét, miközben néztem az elsuhanó tájat, megmozdulni is alig mertem, nehogy észrevegyen és zaklasson. Aztán mégis meg kellett mozdulnom. Feljebb ültem, de szerencsére nem vett észre. A hátunk mögött gitároztak Potterrel. És persze megint PONT ugyanazt a számot! Potter még énekelni is kezdett. Sajnos, Lilyvel egymás kezét szorongattuk, és teljesen hangerőn hallgattuk a lejátszót, de még ez sem segített. Aztán próbáltam nem rájuk figyelni. Csak azért csinálták, hogy bosszantsanak. Áh!
- Lily, sütöttem sütit – szedtem elő a kaját a táskámból.
- Nahát, én is! Tudnád tegnap mennyit tököltem vele… jaj, hol van már? – Lily nekem dőlt, és tudtam, hogy ez nem önszántából történt. Két lány szökdécselt oda a fiúkhoz. Az egyik Cameron volt, a másik Gaby. Cam belehuppant Black ölébe, átölelve a srác nyakát, míg Gaby megkörnyékezte Pottert. Peter magányosan gitározgatott, és dúdolt hozzá, Lucius Cisszával volt elfoglalva. Amúgy igaza volt Cisszának, látszott rajta, hogy szereti a lányt. Cissza esetében meg tudtam, hogy mi az igazság.
Hallottam a cuppogó hangot a fülembe, és megint azon voltam, hogy mp3azzak, de aztán összenéztem Lilyvel, és dühösen a számba tömtem egy marék aprósüteményt.
Lelki szemeimmel láttam, ahogy Black szájában mászik a csaj, és ő még ráadásul élvezi is. Mindegy, gondoltam mellé gyorsan, addig se engem zaklat.
- Hú de jó, legalább nincs olyan érzésem, hogy a nyakamba liheg az a lúzer… - Potterre célzott. – Mert más nyakába liheg…
Elnevettük magunkat, aztán megettük a maradékot, és azt hiszem, elaludhattunk. Esett, be volt minden borulva, kíváncsi lettem volna, hogy vajon milyen a tengerpart arculata, de aztán unalmamban és zaklatottságomban elnyomott az álom. Barátnőmmel, egymás vállára bukva aludtunk el.
Arra ugrottam fel, és pattantak fel a szemeim, hogy Lilyan, mellettem vihog. VIHOG! Lily sosem szokott csak ÚGY vihogni! Sőt, ő nem az a vihogós fajta. Elnéztem kábultam jobbra, és megláttam, hogy Perselusszal beszélget. Mi beszélget, jól érzi magát. Perselus Piton, alias régi jó barátom, alias egy ritka nagy görény, a szemközti ülés karfájának dőlve, szórakoztatta mosolyogva Lilyt. Már akkor gondoltam, hogy lesz itt valami. A barátnőm és a görény, régebb óta ismerték egymást, mint én Perselust. Csak Lily ízlése sokban eltért a srácétól, ezért egy időben én lógtam vele sülve-főve. Amúgy már régóta tudom, mondhatni elég régóta, hogy Perselusnak bejön Lilyan.
Mondjuk most eléggé gonosz voltam, de csak így belülről. Arra gondoltam, hogy segítség, Lily nehogy összejöjjön a sráccal, mert akkor én egyedül leszek, és ez azt jelenti… hogy nem bújhatok senki háta mögé el, ahol nem lát majd meg Black. Mi a fenéhez fogok én egyedül kezdeni? Reggel azért imádkoztam, hogy ne legyen ramatyabb a helyzetem… úgy érzem, elindultam lefelé azon a bizonyos lejtőn. Most akkor tényleg nincs isten, vagy csak én vagyok ennyire szerencsétlen? Éljen az ateizmus!
Azon gondolkodtam, hogy vajon hány kilométerre lehetek otthonról (de ezt is csak amiatt, hogy visszafelé milyen gyorsan tudnám lefutni, ha úgy adódik), amikor megéreztem, hogy valaki bámul. Nem tudom másképp leírni, de bizsergett a tarkóm, és csak azért is mereven előre bámultam, hogy nehogy valami fizikai, vagy mentális kapcsolatban kerüljek Blackkel.
Aztán hiába tettem ott magamnak az ártatlan hülyét, egyszer csak valami koppant a fejemen. Magamban a már jó régóta betanult és megfogadott szöveget mondogattam, mint valami mantrát: Nem lát, nem hall, nem pofázik. De nem vált be.
Miután másodszor is fejbe vágtak, kénytelen voltam hátrafordulni. Az a lehetőség csak később jutott a kis eszembe, hogy lejjebb csússzak, hátha akkor több az esély arra, hogy leszállnak rólam. Ügyes vagy, Bennett, gratulálok, megint nagy szarban vagy, mint mindig!
Mikor érzem, hogy rezeg alattam a léc, vagy mikor tudom, hogy előbb cselekszem, mint gondolkozom, akkor általában megszólal bennem a rejtett valóm, és veszekedni kezdünk. Inkább kíváncsi sem vagyok arra, hogy a tekintetemen lejátszódó érzelemváltakozás milyen gondolkodásra készteti a többi embert, aki ilyenkor engem bámul. Körülbelül azt mondatják rám, mint Perselus Piton: Fogyatéééék!
- Szia, miben segíthetek? – bámultam rá térdelő helyzetből a mögöttem vigyorgó Blackre. A kedvességem valahonnan tavaly nyárról származott. Akkoriban diákmunkát vállaltam, kíváncsi voltam, miféle az. Egy Mc’Donaldsban kaptam állást, ott aztán minden a vendégé. Hogy a fenébe ne! Ki is léptem egy hónap után, nem bírtam, sok kövér, hülye ember, akiknek nagy a pofájuk, és vigyorogni kell rájuk, akármekkora parasztok is. Ez nekem nem ment. Black az más tészta. Vele úgy kell bánnom, mint egy kölyökkel. Türelem, Bennett, meg tudod csinálni…
- Csodálkozom rajtad, mi üthetett beléd, eddig még nem ordítottad le a fejemet… - Ezt most komolyan úgy mondta, mintha egy mazohista szadista ember lenni, aki szereti, ha ütik.
- Mivel még csak kommunikációs kapcsolatba sem kerültünk – Még ez a szerencse! Tettem hozzá magamban.
- Nem válaszoltál az üzenetemre… pedig vártam.
- Ugyan, mit írhattam volna arra? Ne… ne, Black, hagyjál mááár! – behúztam a nyakam, és visszaültem rendesen az ülésre. Elkezdett zaklatni a gitárjával. Ütögetett vele.
- Bocsi, sajnálom, ugye nem fájt? – hallottam, hogy a hangjában nevetés bujkál. A fene egye meg a fajtáját!
- Nem – mondtam durcásan. – Kérlek, hagyj élni!
- Ezt kéred tőlem? Élhetnénk esetleg együtt?
- Black, ne…
- Sirius! – Á, ez az, Cam visszatért kedvese ölébe, ennél több nem is kell. Mérgesen rám nézett, de aztán vissza fordult Blackhez, és birtokba vette a száját. Nem bírtam tovább nézni őket, kissé feszülten összegömbölyödtem az ülésen, és néztem ki a semmibe. Tiszta köd volt minden, és megállás nélkül esett. Embere, ezt nevezik nyárnak, itt Angliában!
Az ofő bejelentette, hogy hamarosan megérkezünk, és nekem akaratlanul is olyan Battle Royal-os* hangulatom lett. Szinte már vártam, hogy mikor állunk meg, mikor tűnnek föl azok a katonák, mikor nyomatják e nekünk az altatót. Már éppen azon törtem a fejem, hogy ha kapok, milyen fegyvert fogok kapni, és hogy kivel fogok végezni legelőször, amikor megálltunk. Zúgolódás támadt, hogy mért történt ez, de aztán azt mondták, hogy uzsgyi, megérkeztünk.
Lily összenevette Perselusszal, aztán kikászálódott, és boldogan kinyújtózott.
- Össze fogtok jönni?
- Csak idő kérdése, és igen. Azt hiszem, szerelmes vagyok – mondta ábrándozó tekintettem barátnőm.
- Potter mérges lesz.
- Érdekli a nyavaját! – Láttam Lilyn, hogy megbántottam, hogy nem kezdtem el sikoltozni és ugrálni örömömben, de egyszerűen előző okokból kifolyólag nem tudtam örülni, másrészt, úgy gondoltam, hogy egy ilyen hosszú, szinte már gyerekkorba nyúló barátságot, kár elbaltázni egy kapcsolattal. Mindig is utáltam az ilyesmit. Remusszal tök más volt a kapcsolatunk, belé soha nem lettem volna szerelmes, és ő se belém. Csak barátok voltunk, akármilyen hihetetlen, de igenis mi bebizonyítottuk, hogy létezik még fiú-lány BARÁTSÁG!
És biztos voltam abban is, hogy nem lesz hosszú távú. Lily és Perselus… ezer és ezer dologban különböznek. Bár mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de szerintem ez csak részben igaz. Lily túl pörgős, Perselus pedig túl rossz. Nem hinném, hogy Lily benne lenne a kis bandában és akkor közösen élnék ki szerencsétlen csöveseken a piromániájukat. Milyen kegyetlen dolog ez! Most hogy így ez eszembe jut, arra gondolok, hogy ezek mellett, Black egy szent! Basszus, nem! Black egy görény!
De mindazonáltal… cseppet sem akarom, hogy az ÉN Lilym összejöjjön az egyik legjobb haverral. Nem, elrontanának mindent. De én most nem állhatok közéjük. És valahogy, én kezdettől fogva támogattam a Ptter-Lily szálat. Talán… ha ezek összejönnek, segíteni fogok Potternek, hogy beteljesüljön a sorsuk. Vagy, ne kavarjak bele? Fenébe, tanácstalan vagyok! Hol egy fal, hadd verjem bele a fejem! Vagy Lilyét!
- Hay, ma chérie, megmozdulnád? – hajolt oda valaki a fülemhez. Éretem, hogy Black mellkasa a hátamhoz tapad, éretem, ahogy veszi a levegőt. Megrémültem.
- Persze. Mi ez a francia cucc már megint? Nem vagyok a kedvesed!
- Te is találj ki nekem valamit! Csak hogy lássam, te is milyen leleményes vagy, mint én – baromi büszke volt magára. Úgy lefaragnék egy kicsit egójából, talán akkor emberibb formákat öltene.
- A…hm – úgy tettem, mintha elgondolkodnék, és közben eszembe jutott, hogy Lilyt mindig úgy szólítottam franciaórán, hogy: -, mon amie?
- Mi? Nem vagyok a barátnőd! – nézett rám felháborodva Black.
- Sajnálom, mon amie, ez lesz az új neved.
- Mozduljatok már meg! – hallottam meg Lucius felháborodott hangját. – Elálljátok az utat, ne itt romantikázzatok!
- Tudod, nem itt szándékozunk – vágott vissza Black. – Hanem egy sokkal meghittebb helyen.
És amíg ők elveszekedtek egymással, gyorsan magamhoz vettem a táskámat, és leléptem, amíg még nem késő.
- Ja nee! – sírt hangosan Cameron. Az ofő, alias Jane néni, mert a nevét még nem említettem, éppen akkor jelentette be, hogy este tizenegykor ágyban van mindenki.
Úgy terveztük az első napot, hogy az ofő, és Mr. Vaughan, a néger csóka, a kísérőtanár, ő volt az öreg Mrs. Vaughannak – a nőgyógyásznak -, az egyetlen fia. Rajztanár. Még elég fiatal, csendes, de Jane néni majd elpátyolgatja. Szerencsétlen ember!
Na, szóval az első nap ki volt nekünk adva, hogy ismerkedjünk a tereppel, fedezzünk fel mindent. Először csodálkoztam is, hogy mi a fene, semmi unalmas városnézés? Egy várba se térünk be tárlatvezetésre? Aztán vállat vontam, és Lilyvel együtt örültem. Egészen addig, amíg meg nem láttam a szállást.
- Mi ez? – kérdetem elmerengve az évszázados falakon, ahogy néztem a lőréseket, s ahogy a tekintetem végigfutott az ódon kastélyon.
- A Christ Church College**. Itt fogunk megszállni!– tárta ki a karját az a nő. Őrült! Hova hozott minket? Biztosan telis-tele van pókkal! A fene vigye el!Meg szellemekkel. Lilyvel egymásba kapaszkodtunk, és csak tátogtunk, mint a halak. Aztán Black megadta a kezdő lökést.
- Király! Tök király ez a hely, nem Bennett? – Na mi az, most már Bennett?
- De, nagyon állat – préseltem ki a fogam közül.
- Na, akkor majd fogócskázhatunk. De, csak ha te is akarod – kacsintott rám vigyorogva.
- Azt felejtsd el…
Először azt hittem, le akar smárolni, de csak a fülemhez hajolt, és belesuttogott valamit. Inkább nem mondom, hogy mi volt az. Így is, ahogy ott hagyott, belevörösödtem. Szemét!
- Ezt pedig végképp verd ki a fejedből… - Édes Istenem, mi a fenét keresek még mindig itt?!
- Bemegyünk? – rántott vissza a valóságba Lily.
- Menjünk. – Vontam vállat. Nem láttam más lehetőséget.
Hatalmas tölgyfa ajtók vezettek az épület belsejébe. Egy szigorú tekintetű nő állt az ajtóban, ajkai vékony vonallá préselve, haja szigorú kontyban, és valami iszonyatosan furcsa ruhát viselt. Olyan volt, mint egy talár, mint azokban a régi boszorkányos filmekben. Eljön a banya és magával visz… kíváncsi voltam, a seprűjét, hol rejtegeti.
- Legyenek üdvözölve, a mai naptól, egy héten keresztül ez lesz az otthonuk. Az én nevem, Minerva McGalagony***. És mielőtt belépnének ezeken az ajtókon, tisztázzunk pár dolgot, szabályokat, amelyeket kötelességük lesz betartani. Ha pedig nem teszik meg, akkor nagy bajba is keveredhetnek. – Összehúzta a szemét, és úgy méregetett minket, mintha biztos lenne benne, hogy az én kézitáskámban kézifegyver van, Lily hátizsákjában egy fél tucat kézigránát, és mintha Black egy vadászpuskát, vagy motoros fűrészt rejtegetne a bőröndjében. Bár, mondjuk nála, sohasem lehet tudni. Az is lehet, hogy a fogócskát úgy értette, hogy életre-halálra. Hogy majd ő kerget a fűrésszel.
- Szóval ő a házinéni – súgtam bele halkan Lily fülébe. – Fura egy osztálykirándulás de, hallod, megint nagyon megszívattak minket, de csak azért, mert túl naivak voltunk.
- Bizony. Megint kifogtuk a legjobbat. Hol a fenébe van itt tengerpart? – És Lily úgy tett, mintha azt keresné. Ide-oda kapkodta a fejét. – Sehol az égvilágon.
- Parancsol, kisasszony? – emelte fel a hangját a nénike.
- Semmi, asszonyom, csak…
- Örülnék, ha nem szakítana félbe. Nos, igen… amit kellett, azt tudattam magukkal, aztán nehogy rám fogják azt, hogy nem voltam következetes, ha bajt okoznak. És most, legyenek szívesek követni! – azzal hátat fordított, és suhogó talárral elindult. Egy lökéssel kitárta azokat a hatalmas, tömör és nehéz ajtókat, mi meg követtük, mint a kiskutyák.
- Tiszta zizi a nő – lépett mellém Black. – Biztos agyára ment a magány…
- Több tiszteletet, fiatalember. Hallom ám! – szólt hátra sem nézve Minerva McGali.
- Mi a fa…
- …sz? – torpantunk meg Blackkel együtt. – Ezt hogyan csinálta?
- Biztosan poloskákat tett ránk! – és elkezdte magát fogdosni. A homlokomra csaptam, hogy nem bírom tovább. A sor elején a nő felnevetett.
- Minden esetre, félek az öregtől… - motyogtam savanyúan. – Milyen hátborzongató alak, és milyen hátborzongató kastély.
- Csak nem félsz? – kérdezte kajánul tőlem a srác, azaz Black, mire leakadta a saját magát fogdosás dologról.
- Be vagyok szarva – jelentettem ki színtelen hangon. Minek hazudni, ha mondatok az életben egyszer igazat is?
- Biztos elég szélesek az ágyak ahhoz, hogy együtt aludhassunk. És akkor majd gondoskodom, hogy…
- Aludjon veled a halál, Black, ezt most komolyan mondom. – Azzal ott hagytam őt, miközben végig kísért az utamon a gúnyos nevetése.
Hamarosan felzárkóztam Lilyhez. A nénike éppen azt magyarázta, hogy hát választási lehetőségünk van, hogy hol akarjuk felverni a sátrunk. Ezt persze képletesen. Két véglet volt: Torony, vagy Pince. Én utáltam a föld alatt lenni, ezért választottam a tornyot. Lily jött velem, illetve, ahogy Black tudomást szerzett afelől, hogy magaslatra vágyunk, ő is emellett döntött, meg Potter, meg Peter, és a rajongói tábor, az ikrekkel az élen: Cam és Judy.
Lucius mindenképp Blaise-vel akart menni, és mindketten pince mellett döntöttek, Narcissza sajnálkozva mondta, hogy baromira sajnálja, de inkább megy Malfoy után, mert ő a leendőbelije. Bella csatlakozott a húgához, aztán hozzájuk csapódott Perselus is, Lily legnagyobb bánatára, és az én legnagyobb örömömre. A többiek nem érdekeltek. Bár többen döntöttek a Pince mellett, mint az emeleten. Mondván, hogy sokat kell lépcsőzni. Hát az már biztos, de rám fér. Ezt Lilyvel is közöltem, és majdnem bemosott egyet, hogy mit akarok én az ötven kilómmal.
Körbevezettek minket az ebédlőben, a NAGYTEREM nevet kapta, gondolom azért, mert nagy volt a terem. Baromira logikus.
Hatalmas helység volt, szépen kivilágítva, hatalmas tölgyfa asztalokkal, fényesre sikált asztallappal. Belülről nem is volt olyan félelmetes, és ódon. Kezdtem magamat úgy érezni, mint egy kis varázslótanonc, aki belecsöppent egy izgalmas kalandba. Mármint a hely nekem ezt súgta. De ez is csak egy kastély volt a sok közül.
Aztán ketté vált a csoport, minket McGalagony vezetett fel, míg a pincelakókat egy eléggé komor és barátságtalan férfi, Frics úr*, a gondnok igazított útba. Alacsony emberke volt, folyton a kezét tördelte, morgott, és hadonászott azzal az egy szál partvissal a kezében. Úgy érezem, jobban jártunk, hogy a házinénit kaptunk, mint ezt a jóembert. Nem hiányzott cseppet sem, hogy leverje a vesém azzal a bottal.
Számtalan lépcsőfokon másztunk felfelé, nyakunkban és kezünkben a csomagok iszonyat nehezek voltak, minden lépés után. Lily egyszer a hónom alá nyúlt, hogy el ne taknyoljak. Bizony, nehéz volt felmenni, és mikor végre elértük a célt, lenéztem, és azt hittem, megőrülök. Leettünk, vagy kismillió mérföldre lentről. Az idegen vezetőnk egész idő alatt úgy siklott végig a fokokon, mintha csak egy laza séta lenne. Még csak nem is lihegett, mire felértünk. Megáll az eszem!
- És itt volnánk – mutatott egy festményre, amely, egy meglehetősen jó húsban lévő hölgyeményt mutatott. Hatalmas, rózsaszín csipkés ruhája ugyan elrejtette az alakját, de olyan volt, mint egy hatalmas sertés.
Nagyot nyeltem. Mit kell ezzel csinálni? Keresztülmászni rajta?
- Most pedig, megmutatom, hogy működik az ajtó. – Azzal odalépett a portréhoz, és kitárta. Csak ekkor vettem észre a kép szélén a kilincset. Belestünk a válla fölött, és megláttuk, hogy az elénk tárló helység tiszta vörös. Először pislognom kellett, mert nagyon tömény volt a szín, de aztán ki tudtam venni a többit is, ami a helységből kilátszott.
Vörös bársonnyal borított ülőgarnitúra, kandalló, vörös-arany színben játszó falikárpitok, és egy galéria rész, ahogy egy lépcső vezetett fel, ami középtájon kétfelé ágazott, és két felirat hirdette: balra – FIÚK, jobbra – LÁNYOK.
- Azta… - füttyentett mellettem Potter. – De marha jó!
- Innen gondolom, már elboldogulnak egyedül is. Hétkor jelenjenek meg lent, a vacsora akkor lesz tálalva. És csak egy percre fordultam el és McGalagony néni már sehol sem volt. Az utolsó ember becsukta maga után a portré-ajtót, és egyedül maradtunk a toronyszobában.
Ledobtam magam mellé a csomagokat, és mélyet szippantottam. Közben láttam a szemem sarkából, hogy Cam és a sleppje felfelé igyekszik. Megragadtam barátnőm kezét, és mondtam neki, hogy igyekezzünk, nehogy már a libákok happolják el előlünk a legjobb helyeket.
Végül csak úgy tudtuk megoldani, hogy egy szobába kerültünk Alice nevű évfolyamtársunkkal, és Andreával. Barátainak csak Andy.
Négy ágy állt a szobában, és Blacknek igaza volt, mindegyik olyan széles, hogy két ember bőven elfért volna rajta. Bele sem akarok gondolni, hogy miket fog az rajta művelni.
Lilyvel két ablak mellettit választottunk, aztán szépen felhordtuk a holmikat és kipakoltunk. Aztán átöltöztünk. És még csak délután fél négy volt. Hát gyorsan telt az idő. Alice és Andrea egy szó nélkül elhúzott kastély-felfedező kőrútra, Lily meg ott hagyott engem egyedül, mert meg akarta keresni Perselust, hogy baszélgessenek… Nagyon mérges voltam, ahogy elment. Reméltem, hogy semmi nem lesz köztük.
Odakint még mindig megállás nélkül esett, kénytelen voltam lemondani arról, hogy kimenjek egy nagy sétára. Feltéve, ha letalálok. Végül végignyúltam az ágyon, lerúgtam apacsom, és csak feküdtem ott, a baldachinos ágy mennyezetét stírölve.
Hallottam, ahogy kopog az eső az ablakon, s éretem azt a kellemes szantál illatot, ami belengte a szobát. Kellemes félhomály, csend és nyugalom… magával ragadott álmaim édes világa.
Nem sokkal később, legalábbis nekem csak pár percnek tűnt, arra ébredtem, hogy Lily finoman ébresztget. Engem. Azonnal felültem, és a telefonom kijelzőjén azonnal megnéztem az időt. Háromnegyed hét. Szóval akkor ezek szerint, egészen ez idáig senki sem keresett? Még Black sem? SZUPER!
- Vacsoraidő! – rikkantotta el magát Lily.
- Na, mi volt? – kérdezte egy ásítás kíséretében.
- Még semmi. Meg sem csókolt… de csak beszélgettünk… - kicsit letörnek tűnt. Nem sajnáltam, inkább örültem, hogy Perselus Piton barátomnak több esze van, mint ennek az egy szem lánynak itt előttem.
- Baszélgetettek? – húztam vigyorra a szám.
- Nem. Beszélgetünk. Csak semmi baszélgetés. Egyelőre.
- Aham…
Magamra kaptam egy katicákkal díszített, kapucnis pulóvert, meg a tornacsukám, és loholtam barátnőm után, aki nem először tudatta velem, hogy mennyire de nagyon éhes.
Lily hanyatt feküdt az ágyán, és énekelt. Én még mindig magamban füstölögtem, mert Black le-emosozott. Csak azért, mert katicás a pulcsim. Potter egyet értett vele, de Lily megpörgette két ujja között a kést, és elhallgatott. Tudott rá hatni. Jó, mondjuk Lily nem teszi jól, ha kést pörget az ujja között, mert megint szaladhatok vele az orvosiba. Egyszer már volt szerencséje, hogy beleállt a kis kezébe.
- Te, Hay! Támadt egy ötletem!
- Jaj – ültem fel én is. Lily úgy pattan ülő helyzetbe, mint aki megvilágosodott. – És mi lenne az?
- Felelsz, vagy mersz? – villantotta ki a tökéletesen szabályos, és fehér fogait mosolygás közben.
- Na ne… - húztam el a szám savanyúan. – Blacken múlik, tuti megszívom… nem akarom. – És így is volt. Illetve, Black… hm… igenis, meg nem is. Vészcsengő! Megint hallottam!
- Hát nem érted? Majd mi becumiztatjuk őket… - kacsintott Lily.
- Szerintem e nem jó ötlet, mi van, ha visszafelé sül el?
- Jaj, ne aggodalmaskodj már… ha olyat kérnek, max kiszállunk. Nyugi. Megyek is, szólok nekik! – aztán gonosz kuncogás kíséretében eltávozott. De alig telt el tíz másodperc, azonnal jött vissza, és meglepő módon ugyanolyan vidor volt, mint mielőtt elment.
- képzeld, útközben összefutottam a nyomi Potterrel, nekik is épp e jutott az eszükbe, és jött, hogy szóljon. Azt mondtam neki, öt perc, és lemegyünk a nappaliba.
Nappali, értsd: az a helység odalent.
- Rossz érzés kerülget… - és tényleg nyomasztott a gondolat, hogy mi van, ha megszívatnak? Elvégre, Black azt írta, hogy nem száll le rólam. Istenem! Illetve, ha van ateista isten, akkor segítsen rajtam!
Levettem a pulóveremet, és felvettem egy rövidnadrágot, meg egy fekete toppot. Egyszerű öltözék, és különben is, meg lehetett fulladni odalent. A házinéni jött, begyújtott nekünk, és távozott. Május vége volt, elméletileg hamarosan nyár. Minek ide kandalló?
Camék már odalent gubbasztottak a földön, volt, aki térdelt, volt, aki t
Címkék: boys like girls
BOYS LIKE GIRLS - 5/2
2008.10.12. 13:00 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
ITT A MÁSIK FELE:
- És nem hittem volna, hogy Black ennyire otthon van a hörgésben.
- Hát meglepődtem.
- Én is.
- Álmos vagyok.
- Én is.
- Jó éjszakát.
- Neked is, Lily, neked is.
Lily pillanatokon belül elaludt, de nekem nem jött a szememre álom. Feküdtem csak ott mellette, mozdulatlanul, nyitott szemekkel, és nem tudtam kiverni a fejemből azt a képet, ahogy Sirius Black nézett le rám, ugyanis jó másfél fejjel volt csak nálam magasabb. A fekete póló, a feltűrt ujjaival, kiemelte az izmait, szabadon hagyva a bicepszét és egyéb szépségeket. A nyakában lógott az a csodálatos, polírozott, metálosan csillogó elektromos gitár. A szemébe hulló, éjfekete hajfürtök, amik a vállát is ellepték, és azok a fekete szemek… basszus ne már! Megszólalt a vészcsengő a fejemben, hogy ezt nem szabad. De furcsa mód, nem akart elhallgatni.
Aztán pár perc után rájöttem, hogy csak sms-t kaptam. Annak a csengését hallottam a fejemben újra és újra lejátszva.
Lily kómásan felemelte a fejét. Lefejelte az ébresztőórát, nem volt teljesen magánál, de azonnal vissza is hanyatlott a párnára, és újra elaludt.
Odaléptem, az ablakmélyedésez, mert ott hagytam az övtáskámat. Közben még mindig nem voltam túlságosan álmos, úgy döntöttem, felülök a párkányra, és nézem a holdat, miközben kíváncsian elővadásztam a mobilom, és megnéztem az üzenetet.
Most itt ülünk egy kocsmában, nem messze a hatvanas úttól. Úgy szeretném, ha idejönnél. Evans nem érdekel, és James sem. Csak te gyere. Kérlek.
Black nem írta alá, ahhoz már lusta volt, vagy túlságosan is józan.
Nem lehet. Már éppen aludtunk. Én most itt vagyok Lilyéknél. Nem megy, Black, kérlek, hagyj békén. Hayley
Eltettem a telefont, arra gondolva, hogy erre biztos nem ír vissza semmit sem. Pedig visszaírt.
Emlékezz rám, mikor fúj a szél, emlékez, mikor minden véget ér, nézz rám, fogd meg a kezem, szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Ismertem a dalszöveget, és nem haboztam neki visszaírni a folytatását:
Emlékezz, mennyire szerettél, mennyire fájt, mikor elmentél, nézz rám, fogd meg a kezem, szorítsd bátran, míg lehunyom a szemem.
Erre már tényleg nem tudott volna mit visszaírni, és már éppen bújtam volna vissza az ágyba, amikor megint kaptam egyet.
Rendben. Most békén hagylak, de hétfőtől nem foglak hagyni. Azért sajnálom, hogy így alakult az este…
Az arizónai haverodat illetőleg, meg ismerem, csak hogy megnyugtassalak. David Kennedy. Nagydarab, verekedős, aki utálja a punkokat. Tavaly ott volt a koncertünkön a baráti körével. Vele ne fenyegess, sőt semmivel sem. Jó éjt!
Kicsit ledöbbentem, talán sikerült megsértenem. De aztán nem írtam vissza neki. Legyen csak rossz napja. Nem vagyok hajlandó előtte megalázni magamat, sőt senki előtt sem. Tudok magamra vigyázni. Azt hiszem, ezt ár mondtam. De érdekel is engem. Majd akkor talán beadom neki a derekam, ha Lily Evans elkezd járni James Potterrel. Különben meg soha.
Azért egy kicsit szíven ütött, hogy ismeri Davidet. Most kivel fenyegetem halálra?
Viszont ha igazat beszél, akkor hétfőtől bujkálni kényszerülök. Nem az, hogy félek a fajtájától, csak zavar. Irritál. Mit tehetnék? De ugyanakkor meg… Egyáltalán ezt sem tudom, mit akar tőlem! Illetve vannak tippjeim, de azok meg olyanok, hogy, magamnak is szégyellek róla beszélni… Hát még hogy azokon filózzak!
Aztán kikapcsoltam a telefont, mint éjszakára mindig, fülembe dugtam az mp3at, és feltekertem teljes hangerőre azt a számot, amit elénekeltek. Amit mindennél jobban szerettem. Amivel kellemes meglepetést okoztak… főleg Black. És elalvás előtt, az jutott eszembe, hogy hé! Mért nem ugrott be félmeztelenül a közönség közé?
[:.……………………………….:]
*franciául: Soha, kicsim? Soha? (Remélem franciául is így van:P)
** Tarja Turunen – Nightwish egykori énekese.
*** Matthew Tuck – Bullet for My Valentine énekese.
**** Bullet for my Valntine – Tears Don’t fall
*****Axl Rose – Guns ’N Roses énekese.
Címkék: boys like girls
BOYS LIKE GIRLS - 5.
2008.10.12. 12:57 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
With blood shot eyes, I watch you sleeping
The warmth I feel beside me is slowly fading
Would she hear me, if I called her name?
Would she hold me, if she knew my shame?
Éretem, tudtomon kívül is, hogy ellököm magamat a faltól, és éretem, ahogy Lily megfeszül mellettem, és ahogy kiesik a cigi a kezéből. Azért erre nem számítottam. Hogy ennyire… ennyire profi munka lesz. Összenéztünk, és hallgattuk a mámorító dallamot, amikor Black odaugrott Potter mellé, és átvette tőle a dallamot. Hörögve kezdte a következő mondatot. Hangja nem fúlt el, magabiztos volt, miközben Potter a rekedten hadarása mellett, énekelte tovább a magáét.
There's always something different going wrong
The path I walk is in the wrong direction
There's always someone fucking hanging on
Can anybody help me makes things better?
Aztán Black visszaugrott Potter háta mögé, beindultak a füstgépek, ahogy Peter rákezdett a basszeros résre. Aztán Potter hozzálátott a refrénhez. Teljesen el voltam ájulva. Teljesen. Lily mancsát markoltam, és elkerekedett szemekkel, bámultam előre. Előttem vagy hatmillió sikoltozó alakkal.
Your tears don't fall, they crash around me
Her conscious calls, the guilty to come home
Your tears don't fall, they crash around me
Her conscious calls, the guilty to come home…****
Teljesen el voltunk pilledve a szám végére Lilyvel, szóhoz sem tudtunk jutni… Visszavánszorogtunk a falhoz, és lerogytunk a tövébe. Csak bámultunk magunk elé, amikor Lily egyszer csak megszólalt. Túlüvöltette az ovációt, tapsvihart, az ujjongást.
- Ezt nem hittem volna. Még cigizni sincs erőm. Megdöbbentem, Hay. Megdöbbentem…
- Én is, Lilykém. Honnan tudták, hogy…
- Biztos csak véletlen.
- Nem tudom. Nem hiszek a véletlenekben. – Megvonta a vállát, azt hiszem, osztotta a véleményem.
Aztán következőleg egy saját számmal jöttek, valami szabadságra vágytak, meg szeretni akartak valakit, aki elérhetetlen, aztán a végén már tényleg tiszta emo volt. Utána jött egy old school szám, Potter próbált Axl Rose-san***** énekelni, de nem ment neki. Azért van olyasmi, amire a király maga sem képes.
Végül bejelentette a frontember, hogy itt az ideje lejátszani az utolsó számot. Csak hogy, eljött annak is az ideje, hogy felhívjanak két tetszőlegesen választott lányt a színpadra.
Lilyvel egymásra mosolyogtunk, és már előre hallottuk, ahogy a sok izgatott test megfeszül, és a sok éhes száj egyszerre ordítja a bandatagok nevét, egyéb igékkel és szavakkal kibővítve. Mint a: Sirius Black, tiéd az életem, tégy a magadévá. Vagy: James Potter, te vadállat, szakítsd le a virágom, önként jelentkezem. De volt olyan is, aki Malfoynak kiabált. Ő látszólag nem volt elragadtatva. Unottan ücsörgött hátul, semmiaktív életjelet nem mutatott felénk. Viszont a tömegben egyszer sem hallottam meg azt, hogy valaki annyira elvetemült volna, hogy Peter nevét kiáltsa bele az éjszakába. Na azt már nem. Az túl durva lett volna. És mi még nem múltunk el tizennyolcak.
Kaparta a torkom a füst, aztán Lilyvel elnevettük magunkat. Felálltunk, hogy megnézhessük, kik lesnek a „szerencsések”, amikor felcsendült ismét az énekes hangja:
- Hogy mi? Szeretnétek ti feljönni? Ám, mi…
Black odaugrott a barátja mellé, nyakában a gitrájával, feltűrt ujjú fekete pólóban, haja az izzadságtól a tarkójára és a vállára tapadt.
- Úgy gondoltuk, hogy két, számunkra már előre kiválasztott személyt szeretnénk felhívni a színpadra.
- És az első, azaz az én választottam – húzta ki magát önelégülten Potter -, a csodálatos Lily Evansra esik. Evans, ha itt vagy, kérlek, gyere fel közénk.
- Én pedig szeretném, ha hozzám Hay Bennett jönne. Hé, Bennet! Várok rád!
Zúgolódás támadt a tömegben, mindenki forgolódott, s többen idegesen kiabáltak, hogy ki a csoda az a Lily Evans meg a Hay Bennett. Amúgy is, a nevem Hayliy, seggfej. De ez most mellékes.
Megragadtam Lily karját, és magam után rántottam. Futni kezdtem kifelé, ki a klubból, nem hiányzott ez az egész estés megalázás, a fél életem előtt.
Lily felzárkózott mellém, és már majdnem elértük a kijáratot, amikor valaki elordította magát.
- Ott futnak!
- Gyerünk, már csak pár méter! – húztam bele, ám valaki elkapta a karom, és elszakított Lilytől. Barátnőm kirohant az éjszakába, és nem hittem, hogy önszántából visszajön értem. Talán megvár valamelyik távolabbi sarkon.
Le akartam magamról rázni az illetőt, aki belekontárkodott a személyes aurámba, amikor megláttam Blacket. Ő állt, és fogta a karom, a tömeg mögötte. Eléggé visszariasztott a sok arc, mindnek a tekintetét a semmi jót nem ígérő grimasz.
- Eressz el – sziszegtem, de nem figyelt rám.
Vigyorogva odavont magához, és a tömeg felé fordult. Közben láttam a hátunk mögött a mozgást a szemem sarkából. Terence pozíciót váltott, és ellentétesen rakta karba a kezét a mellkasa előtt, amíg ment a cirkusz.
- Black, ne tedd ezt velem… - könyörögtem, és próbáltam elrángatni a karom, de nem engedte. Ha nem égett volna az arcom, és nem lett volna halál ciki, akkor simán tökön rúgom és elfutok. De nem tehettem.
És nem szólt semmit csak állt ott, és vigyorgott, miközben ölelt magához, és Potternek ingatta a fejét, hogy rohanjon Evans után, most, vagy soha.
És akkor megláttam a karját. A szívet, meg a nevemet, ami bele volt tetoválva.
- Te idióta! – ordítottam rá. Azonnal elengedett. Azt hittem, a nyakába vetem magam, és addig ütöm, amíg komolyabb baja nem lesz. De aztán meggondoltam magam, és ránéztem. Közvetlen a biztonsági őr, kidobó fiú mellett álltam, és farkasszemet néztem a sokasággal, legfőképp a a vadállattal.
- Black, emlékezz arra, amit koncert előtt mondtam. Siralmas nyarad lesz.
- Mért, elhagysz?
- Mit csinálok?
- Elhagysz? - kérdezte meg újra, közbe pofátlanul vigyorgott rám. Rájöttem, hogy csak játszani akar. Hát akkor játszunk!
- El!
- Komolyan?
- Emberek, ez egy szemét tapló, fűvel, fával megcsalt. Ezennel vége, elhagylak Sirius Black!
- Nem teheted ezt velem, Hay!
- Hayley! – javítottam ki.
- És a Ma petite-hez mit szólsz, kedves?
- Megmondtam, amit… megmondtam – Na, ennek fussunk neki még egyszer. – Szóval emlékezz a szavaimra. Hamarosan meglátogatlak az arizónai haverommal. David a neve. Csak hogy tud, ki segített abban, hogy impotens légy, és soha ne lehessenek idióta kölykeid!
Aztán fogtam magamat, és kirohantam. Útközben összeütköztem Potterrel, bocsánatot kért, de futólag láttam, hogy egy nagy lila folt éktelenkedik a bal szeme alatt. Lily nem lehet messze, Potter pórul járt. Lily elemében volt. És Lily régen karatézgatott. Sejtette, hogy valamikor még hasznát veszi.
- Szép ütés – kortyoltam bele a kakaóba, mikor már pizsamában feküdtünk Lilyéknél. Nagy volt az ágya, kétszemélyes, boldogan elfértünk egymás mellett is. Már sokadjára végigmondattam Lilyvel a történetet.
- …és akkor utánam jött, elkezdett taperolni, és kedves savakat suttogott a fülembe franciául. Mivel németes vagyok, rák tudja, hogy mit jelentettek, biztos valami perverz szarság. Lényegtelen, ellöktem őt, aztán könyörögni kezdett, aztán meg akart csókolni, én nem hagytam, belemászott a képembe, és kénytelen voltam gyorsan lekaratézni. Aztán elfutottam.
- Csodás – paskoltam a meg a fejét. – Jól tetted, kár, hogy én nem tudtam megütni Blacket.
- Mért?
- A fél suli a hátunk mögött állt.
- De szar… - Lily a feje alá tette a karjait, és mereven a plafont kezdte bámulni. Közben bevackoltam magamat mellé. – Azért, azt a számot elég derekasan eljátszották.
- Tudom. Potternek meglepően, jó volt… a hangja.
- Igen
Címkék: boys like girls
BOYS LIKE GIRLS - 4.
2008.10.12. 12:49 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
blondbaby007@hotmail.com bejelentkezett.
Címkék: boys like girls
BOYS LIKE GIRLS - 3.
2008.10.12. 12:48 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: boys like girls
BOYS LIKE GIRLS - 2.
2008.10.12. 12:47 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
Címkék: boys like girls
BOYS LIKE GIRLS
2008.10.12. 12:46 | Lady_Lora | Szólj hozzá!
(sablonszöveg: MINDEN SZEREPLŐ jkrÉ, KIVÉVE AKIK NEM. DON'T COPY, ÉS EZ CSAK EGY FANFICTION, JÓ OLVASÁST!)
Egy randit, velem?
SB
Utolsó kommentek