A Mechnair-módszer 1.0
Adott egy osztálykirándulás, és adott egy lány. Ő lesz a főszereplő.
Vajon mi történik akkor, mikor eltérítenek egy búszt, ahol a diákok már eleve stresszben vannak, mivel kirándulni éppen abba a városba/faluba indulnak az isten hátamögé, ahol a hirhedt darabolós gyilkos szedi áldozatait.
És mi van akkor, ha levezetik őket egy földalatti börtönbe, egy labairintusba, hogy itt kell élet-haláűl harcot vívniuk, és csak egyikük élehti túl? Ráadásul nem elég, hogy meg kell ölniük egymást, még menekülni is kell. De nem csak egymás elől, hanem az eszelős gyilkos elől, akit beengednek a gyerekek közé...
(saját DC!)
EGY
Alicia Beaker szépen sorjában bepakolta a csomagjait a busz csomagtartójába, ugyanoda, ahova Ellie West, és Vanessa Evans.
Aznap mentek kirándulni. Az egész tizedik évfolyam. E osztályig. Ők, ások, Texas keleti részére készültek, egy kis városba ellátogatni. Már hetek óta készültek erre. A tanárok elől, megfelelő alkohol és dohány mennyiséget eldugdosták a táskák titkos zsebeibe és az üléshuzatokba. A diákok egy kisebb csoportja, még előző nap éjszaka elintézte. Szerencsére külön buszuk volt, nem volt nehéz nem megismerni a sajátjukat, a nagy, rikító neonzöld felirattal, mely a tanulók véleményét tükrözte iskolájukról. Na jó, nem ezek a tanulók csinálták, semmi közük nem volt hozzá, pedig az A-ba is elég sok zűrös gyerek járt. Mondjuk ott volt elsőnek Justin, a züllött bandavezért. Justin Holmes volt a teljes neve, maga erős, izmos, magabiztos, egoista fiú volt, viszont kevésbé jóképű. Vörösesbarna haj, amiről mindig gondoskodott, hogy égnek álljon, zselét sohasem használt, acélkék szemek, kissé szeplős arc. Ravasz tekintet, sunyi pofa, mintha csak egy rókáról beszélnénk. Hát, nem sok hiányzott hozzá, hogy annak nézzék. Aztán utána közvetlenül ott volt a legjobb barátja: Troy Carton. Amolyan öleb típus volt. De bátor, merész, magas, fekete hajú, és meglehetősen jóképű. Általában ő végezte el a piszkos munkát Justin után. A múltkor is bajba keveredtek, aztán akkor barátkoztak össze egy alsóbb éves sráccal: Braddal. A srác vezetéknevét nem tudták, csak azt, hogy rettentő agyafúrt, és ügyes.
Egyik délután Justin edzésről sietett visszafele az öltözőbe, amikor belekötött, egy pár hete legyőzött, tizedik dés srác. Ez még nem is lett volna baj, csak hát, harmad magával volt. Justin érezte, hogy semmi esélye, de mikor a srác erőből vállon boxolta, nem futamodott meg, hanem a szélsőnek kirúgta a lábát, majd egy balegyenessel leterítette padlóra a másikat. Aztán ütést érzett a gyomrában, cipőtalpat a háta közepén, és az, hogy valami meleg, fémes íz önti el a torkát. A srác szó nélkül megragadta Justin kezét, a középső ujját a Martens bakancsa alá szorította és kettétörte az ujjat. Justin ilyen fájdalmat még sohasem érzett. Azután szépen sorjában megismételte ezt a fiú bal kezén található ujjakkal. Egy ízben érezte, hogy hüvelykujja csontja, és porcai szilánkokká morzsolódnak össze.
- Kérsz még? – lépett el előle a srác, Justin pedig könnyes szemmel felpillantott.
- Hagyjatok békén…
- Tudod, fiú… az ujjaidban található csontok pótolhatóbban, mint mondjuk egy kettétört sípcsont, vagy ha szépen bezúznánk a koponyádat, pihenhetnél… ismerős helyzet, nem?
- Hagyjatok békén… - lihegte dühében és fájdalmában Justin.
- Nem hagyunk! – vágott vissza egy másik fiú, és egy zsebkést rántott elő a kabátja zsebéből. Justin szemébe egy pillanatra félelem suhant át, azután nemtörődöm módon elfordította a fejét, és halványan elvigyorodott.
- Úgy sem mered…
- Hogy?
- Mondom… - ekkor volt az a pillanat, amikor a magas, szőke srác, hátraarcot csinált, és szembe találta magát, az értetlen tekintető Braddel. Mit mondhatnánk, a kissrác elintézte egymaga a négy semmirekellő suttyót, azután felsegítette Justint, és ellátta a sérüléseit, a tornaszertárból szerzett egészségügyi dobozzal.
Kettejük barátsága itt kezdődött. Justin bevette Bradet a csapatba, így a fiú is őt szolgálhatta, akárcsak Troy. Aztán még nem is említettük a banda további, két utolsó tagját, azaz Edward Fordot, és Naomi Kristent. Edward volt a csapat esze, általában ő volt az, aki a háttérbe húzódott, míg a többiek laposra verték a náluk kisebbeket és hátrányos helyzetűeket. Egészen átlagos srác volt, hosszabbra növesztett szőkés haj, mélybarna szemek. Naomi vele ellentétben igazi sportember volt, rendszeresen járt kendozni, illetve nagybátyja kardforgatást tanított neki. Naomi félig japán volt, édesanyja ágáról. Kisebb korában került még be a csapatba, olyan tizenhárom éves lehetett. Egy nap, iskolába menet, pontosan éppen akkor volt a hetedik iskolaév szeptember elseje, mikor két rosszarcú suttyó megtámadta. Egyik késsel ment neki, és követelte, hogy adja neki minden vagyonát, azaz az anyjától kapott ebéd pénzt, meg még amilye volt. A másik közben ott maradt és elállta a lány menekülőútját. Naomi nem rettent meg, sírni kezdett, aztán kihasználva a két felsőbb éves srác döbbenetét, helyből elintézte őket. Profi mozdulattal kirúgta a nagyobbik kezéből a zsebkést, majd hátracsavarta a fegyvertelen fiú csuklóját és fülsértően rossz, de precíz mozdulattal, egy rántással eltörte azokat. Szerencsétlen támadó társa csak pislogott, és mit sem törődve barátja segélykiáltásával ott hagyta őt a fenébe. Ennek a jelenetnek szemtanúja volt természetesen Justin is és Troy is. Még aznap beszéltek a lánnyal és bevették a csapatba. Naomi is tök átlagos volt, barna haj, fekete szem, kissé ferde, de kettős szemhéjjal, mint az európaiak. Arca kerekded, de szigorú, általában játszotta a csapatba a szemérmes, és tudatlan kislányt, ha úgy alakult, hogy ezzel le tudja foglalni az „ellenséget”, különben meg még a fiúk se próbáltak vele megmérkőzni. Hiszen lány, és Troy biztos volt benne, hogyha karddal menne neki, semmi esélye nem lenne. És a lány profi volt.
Aztán ott volt még a hírhedt klik: Nina és Dina Keys, és a hozzájuk csapódó, Jessica White. Nina, és Dina ikrek voltak, magasak, szőkék, kék szeműek, fölöttébb idegesítők. Általában az új divat szerint öltözködtek, szívesen vágtak fel náluk sanyarúbb sorsúak előtt, mivel szüleik újgazdag amerikai polgárok voltak, mindenre tellett, még arra is, amire nem. Jessica apja titkár volt a minisztériumban, anyja fodrász. Nekik sem ment rosszul, valószínűleg ezért vették be az ikrek a csapatba. Ha esetleg valaki a tegnapi divat szerint öltözött, például lila felsőhöz, pink kirakású strasszköves gyűrűt hordott, az eláshatta magát előttük. Sőt, egyáltalán ki hord itt strasszkövet? Minimum gyémánt. Vagy Briliáns. És az iskolában féltek tőlük a többiek, de ez a félelem töredéke volt annak, amit a Holmes-család iránt éreztek. Ők öten és ezek hárman a leghírhedtebbek voltak az iskolában.
És végül pár ember még, akiket említeni lehetne: Haruka Majumi, az egyetlen japán lány, Naomi legjobb barátnője, bár kevesebbet voltak a „család” miatt együtt, de szerették egymást. Josh Storne, egyik legjobb tanuló, emellett egész helyes, csak ne lenne az a vastagkeretes szemüvege, James Stiler, majdnem olyan, mint a díler, Daniella Springs, szőke, göndör, babaarc, kissé pufók, de osztályelső, tipikus tanárok kedvence, diákelnök, mi kell még? Kim Willson, eléggé erőszakos természetű lány, amit akar, megszerzi magának minden áron, Melani Johns, Kim barátnője, pulikutya, fekete göndör haj, ellenszenves tekintet, erős vállak, negyvenkettes cipőméret. Luis Craig, kedves srác, mondhatni még a legnormálisabb az osztályban, erősen visszahúzódó, általában kimarad a balhékból. Benne van a suli vízilabda válogatottjában, de ennek ellenére azért van egy kis hasa. Steve King, hatalmas egóval megáldott gyermek, a maga százötven centijével, és nem csak a termete kicsi… a lányok szerint. Aztán Miky Montgomery, kissé infantilis, nőcsábász, ugyanakkor az osztály arca. Ő viszi általában a bulikra a piát, és ha fedezni kell, hát őt kérd. Thomas Podolski; félig német származású, csak kilencedikbe érkezett az iskolába, addig a szüleivel Németországban élt. Meg látszik rajta, hogy bajor, szinte majdnem tejfölszőke haj, kék szem, tipikus „olyan” tekintet, ami csak egy igazi, vérbeli német srácnak lehet. Talán ezért is szeretik őt annyira a lányok. George Mc’Freeze. Tudom, a neve rögtön egy Mc’Donaldsos kaját juttat az eszetekbe. És éppen ezért, pont neki találták ki ezt a neve. Olyan kövér ez a gyerek, hogy olyan nincsen a világon még egy. Trevis Freund, egy kutyaképű srác, megrögzött: védjük a bolygónkat, és óvjuk a környezetünket a hulladékoktól – pluszba még a szülei eléggé vallásosak. És végül, az új fiú: Jake Marsh. Osztálykirándulás előtt, alig egy héttel érkezett, szótlan, de okos, tekintete azt sugározza: én mindent tudok, mindenről. De nem fogok megszólalni. Még nem. Majd.
És már az elején említett trió: Alicia Beaker, Ellie West, és Vanessa Evans. Ötödik óta legjobb barátnők, elválaszthatatlanok, eléggé ritka az ilyen, mivel egy lány-lány barátságban általában ketten mindig jól megvannak, s bekerül a csapatba egy harmadik fő, akkor kezdődnek el a bonyodalmak, hogy éppen kit utáljunk ki, miért, aztán a másik megsértődik. Tiszta cirkusz. De ők mások. Ők már évek óta ismerik a másik legféltettebb titkát, és itt vannak, megvannak. Halni tudnának egymásért, de nem is, ők igazán szeretik egymást, és az emberiséget is, inkább élni.
Alicia szeret gitározni, már egészen nyolc éves kora óta tanulja, emellett, dalszövegeket is ír, vagy fordít, és kottákat jegyez le. Ellie megrögzött táncmániás, mindene a rap, hip-hop, funky! Három éves kora óta tanul, azóta versenyszerűen űzi, álma, hogy egyszer világbajnok legyen. Vanessa kissé egoista, de alapjába véve jófej lány, nincsen igazán hobbija, talán szeret vásárolgatni és pasizni. De ez tök normális. És egyébként egyikük sem tanul valami jól. De ráérnek, hiszen az egyetemeken csak a harmadikos és negyedikes osztályzatokat nézik. Akkor meg minek most hajtani? Egyébként még Vanessának sosem volt igazi barátja, csak szeretné. A hármójuk közül, aki eddig úgy ahogy, járt sráccal, az Ellie volt. Alicia mélységesen megvetett a férfi nemet, egyetlen szerelme volt: a rock ’n’ roll gitárja. Ellie most lábalt ki egy eléggé húzós kapcsolatból, és így utólag, Vanessa és Alicia sokat próbálgatták az öklüket, de nem hiába.
Visszakanyarodva az indulásra. Mire mindenki bepakolt, elrakták a csomagjaikat, elfoglalták a helyüket a buszon, az elindult, és felkanyarodott a tömött sorokba rendezett kocsik közé, az autópályára. Órák kérdése és Texasba érnek. A busz nem megy tovább, a városka határán kiteszi őket, azután másnap, értük megy, hogy elszállítsa őket a hírhedt, földalatti börtönvárosba, amit hamarosan úgyis szétrombolnak, mert olyan régi, és omladozó, hogy félő, hogy beomlik a dolgozók nyakába, aztán annyi. Meg hát, a tervrajzok alapján eléggé labirintusszerű, egy könnyen, ha valaki meg akar szökni, nagyon nehéz kijutni onnan. Még néha a betanított turistavezetők is elvesztették a helyes irányt, aztán kóborolhattak órák után. Többször próbáltak persze szökni, de sokra nem mentek. A város olyan hatalmas, sötét, és útvesztős, hogy mire végre megtalálná a kiutat, éhen veszne.
Sötétedett, mire elhagyták Dél-Carolina határát, és mire Alabamába értek, már feltűntek a szmogtól vörös égen az első ezüstpettyek.
Alicia végig tekintett osztálytársain, majd álmosan ásított egy hatalmasat. Justin csapata középtájon ült, halkan sugdolóztak, közben néha odaszóltak a túloldalon ülő Naomi-Haruka párosnak. Naomit ez meglehetősen bosszantotta, percenként tépte ki a füléből az iPodja fülhallgatóját és szakította félbe kedvenc Dir en Grey számát. Végül a srácok dühös tekintete és remegő keze láttán, békén hagyták őt. A lánynak az övére egy bicska volt csatolva, nem akartak közelebbről megismerkedni a tizenöt centis acélpengével. Mert volt már rá alkalmuk, egyszer régebben. De most ebbe nem mennék bele, majd máskor. Majd ha elaludtak.
Alicia tekintete előrébb futott a társaságot kikerülve és megállapodott az alvó ikreken. Ninának a nyála folyt. És most nincsen fényképezőgép kéznél. Fenébe. Mellettük közvetlenül Luis és Miky nevettek valamin, mögöttük meg egy ideges Steve püfölte az ülést mérgében. A sofőr még régebben lekapcsolta a lámpákat, hogy a tanulók tudjanak aludni, így néha a lelkes csacsogást és veszekedést megtörte egy-egy felhorkoló valaki, de hamar elhallgattatták egy oldalba rúgással. Ellie és Vanessa egymás vállára illetve Vanessa Ellie vállára, Ellie pedig Vanessa fejére bukott fejjel csendesen szendergett. Alicia nem tudott aludni, izgatott volt, mindent látni akart, pedig sejtette, hogy, megfogja bánni még ezt nagyon, másnap, mikor majd nem bírja nyitva tartani a szemét, odalent a föld alatti városban.
Hajnaltájban, Alicia szemei felpattantak, és megakadtak a buszba szerelt tévé képernyőjén. Reggel hat körül lehetett, éppen a híradó ment. Álmosan nyújtózkodott, majd laposakat pislogva meresztette a szemét, és hegyezte a fülét, mert a tv monoton zúgását, és a híradós pasi szövegelését, elnyomta a monoton horkolás.
- Ma reggel kaptuk a hírt, hogy a Fővárosi Állami és Szigorúan őrzött Fegyházból megszökött a hírhedt, Johnny Mechnair nevű, darabolós gyilkos, mely életfogytiglant kapott, két éve elkövetett, brutális mészárlásáért, miszerint is, egy henteskéssel és sertésvágó bárddal felaprította, majd elfogyasztotta áldozatait. Trófeaként csak az arcukat hagyta meg, melyeket, mint holmi farsangi maszkokat, falba vert szögekre aggatott, a szemüregüknél fogva. Mások állítása szerint a vérükben fürdőzött, és a két éve megtörtént kihallgatáson a kormány nem egy tagja kérte, a villamosszékben való kivégzést. A hatóság nem engedélyezte, minekutána élve szenvedni fájdalmasabb, mint az őrült számára a megváltó halál.
Majd mutattak egy képet, mely egy komor tekintetű, negyven év körüli férfit ábrázolt, enyhén kopaszodott, foghíjas szája lekámpicsorodott, zöldeskék szeme vizesen meredt a kamerába, rothadó körmeivel maga elé tartotta az azonosítóját: 2#770482. Ha az ember jobban megnézte, látni vélte, hogy az orrából és fülcimpájából fél darabok vannak kiharapva. Aliciának rögtön az jutott eszébe, biztosan az áldozatok küzdöttek utolsó vérig ellene, de nem sikerült. Félelmetes, mik vannak, reméli, nem hozza vele össze a sors soha. Hideg rázta őt az ilyen alakoktól. Az ilyenekről, mint az a fazon, az a Texaszi Láncfűrészes jutott eszébe, mint a filmben. Úristen, mi van, ha van közte összefüggés? Oké, lehet, csak ne legyen közöm hozzá. Mért pont Texaszba kell mennünk?
- Mi az, csak nem berezeltél… Beaker? – Alicia felkapta a fejét, és megpillantotta az előtte lévő ülésen térdelni Troyt.
- Mi akarsz, seggarcú? – húzta össze mérgesen a szemét Alicia, ugyanakkor érezte, ahogy a hideg futkos a hátán.
- Félelmetes, nem? Azt mondják, megölt egy Alicia nevű nőt is. Nem szereti a nőket, főleg nem az ilyen barnahajúakat…
- Barom! – éppen készült volna neki behúzni egyet, amikor a busz hatalmasat fékezett, Troy eltűnt az ülés másik oldalán, Alicia feje pedig hatalmasat koppant az ülés fejtámlájában. Ellie és Vanessa szeme azonnal felpattant, és ijedten kapott a legközelebbi szilárd dolog után, ami megmenthette őket a zuhanástól: azaz Alicia karjába és hajába.
- Állatok! – kiabálta le azután a fejüket a lány, mire a jármű visszatért a rendes állapotába és gurult tovább az aszfalttal borított sztrádán.
- Mire készülsz? – fordult oda Aliciához Ellie, mikor látta, hogy a lány sután átpillant az előtte lévő ülésre.
- Itt volt az a majom… megint idejött cseszegetni… - sziszegte dühösen a lány.
- Esküszöm, még a kirándulás alatt összehozlak titeket… annyira, de annyira jó lenne, ha végre leszállnátok egymásról, vagyis hogy…
- Hogy mit akarsz? – visította kikelve magából Alicia, és Ellie haja után kapott.
- Álljatok már le! – vetette oda lesajnálóan Vanessa. – Komolyan úgy érzem magamat veletek, mintha bolondokházában lennék. Itt van ez a sikoltozó idióta – bökött Aliciára -, és az idegborzoló folyton be nem álló szájú szőke…
- VANESSA! – Aztán a lány kénytelen volt befogni a száját, mert felcsendült az osztályfőnökük vidám, ám álmatag hangja.
Utolsó kommentek