A megfejtetlen álom
Eragon, Roranra nézett, és a mögötte sereglő húsz katonára. Nasuada a biztonság kedvéért még a Du Vrangr Gata két fiatalabbik tagját is besorozta, hogy ha úgy adódik, legyen kéznél több varázsló, ne csak Eragon. Az egyikük Trianna volt, a varázslónő, Eragon helyettese, ha az ifjú távolt volt, akkor ő vette át a varázsló csapat vezetését, és ügyeit. A másikuk egy húsz év körüli ifjú volt, haja vörös, szeme zöld. A neve Damar. Eragon megbízhatónak találta, ezért döntött úgy, hogy ő legyen Trianna segítője.
- Készen vagy, és a sereg is készen áll? – kérdezte Eragon, unokatestvérétől.
- Minden rendben van. – felelte Roran. Maga gondoskodott, arról, hogy kik legyenek a seregében. Volt olyan, akit nem tudott visszatartani, mint például Horstot, Baldolt, Lorin három fiát, és Mandelt, aki annyira csodálta Rorant, és felnézett rá, hogy sehogyan sem lehetett az ifjúról levakarni. Mindenképp jönni akart, anyja hiába kérte, nem bírta sehogyan sem maradásra bírni őt. És Roran megfogadta, hogy vigyázz rá. A maradék katona Nasuada embere volt. Őket a királynő választotta ki, és menniük kellett. Ám a legtöbbjük nem bánta, sok bosszúság érte őket már Galbatorix és a ra’acok miatt, ezért bosszút akartak állni. Mindenkinek volt oka, menni.
Saphira valahol hátul felbődült, mire Eragon megértette, hogy hamarosan sötétedik, ideje lesz indulniuk. Úgy tervezték, hogy reggelre érnek Melianba. Angela már várta őket, beszélt az asszonnyal, kinyújtotta feléje az elméjét, és el tudta őt érni. Solembummal, egy kisebb kunyhóban húzták meg magukat, és rájuk vártak. Reggelig mindenképpen el kell érniük oda, mert ha nem, az asszony tovább áll. Eragon fontos információkat akart vele megosztani, és az asszony is tartogatott neki még valamit, ami végképp sürgős lehet, mindannyiuk számára.
Tudta, hogy ő sárkányháton repülve pár óra alatt képes megtenni a Cithrí, és a Melian közötti távolságot, de Roran és a katonák is ott voltak, és ők csak lovagolni tudtak, számukra nem volt semmilyen sárkányféle a vidéken. Arról nem is beszélve, hogy Eragon kötelességének érezte, hogy ott marad velük, és vigyázz rájuk. Hiszen a seregben carvahalliak is voltak, ott volt Roran, Trianna és Damar is, meg a többiek. Szükségül volt a védelemre. Eragon kiválóan látott a sötétben, a Véreskü ünnepe óta, de ő volt az egyetlen, és persze Saphira. A többieknek az éjszakai úton szükségük volt rá, hiszen az út nagy része, Surda területén kívül esik, és ott már Galbatorix ellenségei tárt karokkal várhatják őket. Ezt nem engedhette, nem akarta, hogy még többen halljanak meg egy bolond, eszelős vénember képzelgései és hatalmi törekvései miatt. A carvahalli polgárok már így is sokat szenvedtek az idevezető úton, és a számuk is nagyon megcsappant, és több áldozatot nem akart már. Roranon látszott, hogy mindent megtenni Katrina miatt, nem érdekelte már őt, hogy hányan halnak meg, csak menyasszonyát tudja maga mellett, biztonságban.
- Jól van. – szólt Eragon. Felsóhajtott, és az előtte elterülő széles, táblás vidékre pillantott. Búzamezők, kisebb facsoportok, zöldellő réteg húzódtak, rajtuk legelésző tehenekkel, és juhokkal. Surda egész tartománya gyönyörű volt és Eragonnak, ugyanúgy, mint azelőtt a tündék birodalmát, ugyanúgy fájt most elhagyni ezt a vidéket, amely bővelkedett azokban a dolgokban, melyeket odahaza vesztett el. Carvahall már nem volt többé.
- Indulhatunk…
- Várjatok! – szólt egy hang valahonnan a katonák háta mögül. Eragon azonnal felismerte és odakapta a fejét. – én is jövök!
- Arya! – Eragon végignézet a tündén. A lány felöltötte a páncélját, tegeze, és íja a vállán feszült, készen állt a harcra. – téged direkt nem akartunk ebbe belerángatni, kérlek, ne tarts velünk, veszélyes lehet…
- Jaj, Eragon! Sok mindent nem tudsz te még rólam. A döntéseim mindig magam hozom meg, és magam látom meg mi helyén való is nem. És ez a döntésem, helyénvalónak ítéltem. Veletek tartok…
- Eragon, engedd, hadd jöjjön… ha a katonák megsérülnek, akkor ő is képes lesz majd segíteni, meggyógyítani a sérülteket – kérte Roran. Ez alatt a közel egy hónap, várakozás alatt, sikerült annyira megismernie a tündét, hogy megtanult benne teljes mértékig megbízni. Volt olyan is, hogy a küzdőtéren együtt gyakoroltak vívni. Nem egyszer Arya mutatott neki egy-két cselt, és egyéb vívás technikákat. Akkor jött csak rá, hogy mennyire erős is Arya. – azon kívül, nagyon jól tud vívni, szükségünk lesz rá.
- Rendben… – egyezett bele párperc, gondolkozás után a Lovas. – Saphira!
Eragon, indulunk?
Igen… menj előre, de ne menj túl távolra, tartsuk meg a kapcsolatot. Három mérföldnél ne kerülj távolabb tőlem, és szólj, ha valami veszély fenyeget. Mi lovon megyünk… az egyik szemed a vidéken, a másikat a csapaton tartsad.
Értettem. Azzal a sárkány szétnyitotta sátorméretű szárnyait, és a felhők közé emelkedett.
- Nos, akkor indulhatunk.
Utolsó kommentek