éRTHETETLEN ÉRZELMEK
Két hét telt el azóta, hogy Murtagh találkozott Alisával. A lánnyal az óta egészen jól megismerték egymást, mindent elmondtak egymásnak, gondjukat, bajukat, és Murtagh megpróbálta Alisának megtanítani, hogy hogyan védje meg magát. Természetesen eleinte a lánynak nagyon rosszul ment, és a fiú vigyázott, hogy a tompa kardokkal, amikkel gyakoroltak, meg ne szúrja őt, sehol sem. Alisa nagyon ügyetlen volt, Murtagh egy óra alatt huszonhatszor győzte le, és ha ő lett volna az ellenség, akkor Alisa már huszonhatszor meghalt volna. Sehogyan sem ment neki az önvédelem, akármit is csinált, és a gyakorlás sorozat végére, már annyira kimerült, hogy mikor felültek Tövis hátára, hogy repüljenek, azonnal elnyomta az álom. Mikor magához tért, minden porcikája sajgott, és úgy érezte, hogy egy tapodtad, sem bír tovább menni.
Két napja pihentek egy helyen, és azon gondolkodtak, hogy merre indulhatnának el, hogy elrejtőzhessenek az üldözőik elől.
- Le kéne mennünk a térképről. – szólt hírtelen Alisa – igaz, hogy azokat a vidékeket, még senki sem fedezte fel, de mi megtehetnénk. Tövis, mi szólsz hozzá?
Hallgasd meg Murtagh ötletét is.
Jól van. Gondolta Alisa, és az ifjúra nézett.
- Szerintem, - habozott – legjobb lenne, ha a Vroengardra mennénk, Dorú Areaba, oda, ahol a régi sárkánylovasok éltek, az ő valamikori hazájukba. Igaz, hogy a várost, a sziget szívében elfoglalták az urgallok, meg más bestiák, de nekem, mint lovasnak engedelmeskedniük kell, arról nem is beszélve, hogy még mindig azt hiszik, hogy Galbatorixnak dolgozom, feltéve, ha a király nem szólt rólam nekik. De bizonyára annyira ő sem erős, hogy a távoli szigeteken élő urgallokat is az ő irányítása alá vonja.
Alisa nem szólt semmit, csak az ajkába harapott. Elfordult, Murtagh ránézett, míg a lány fel nem emelte a fejét.
- A… - kezdte Alisa, de megakadt a szó a torkán, Murtagh feszülten figyelte – vagyis szerintem… nem olyan rossz ötlet, csak hát, Galbatorix kastélya egy olyan helyen van, ahova nagyon nehezen lehet elfutni, szinte mondani hozzáférhetetlen. És, lehetséges, hogy valahol észak-nyugaton, a hegyekben bujkál, akkor, pedig a szigeten lakó urgallok könnyűszerrel üzenhetnek neki.
- Igaz, de félek, nem időzhetünk egyhelyben sokáig, mert bármikor a nyomunkra akadhatnak, és én… meg tudom magamat védeni, de kevés vagyok hozzá, hogy egyedül, mindkettőnkre vigyázzak. Igaz, itt van Tövis, de ha neki valami baja esik, akkor én abba belehalok, és ez fordítva így igaz, a sárkány a lovassal hal együtt, ha valamelyikük elveszik. Akkor te egyedül maradsz, és ezt sosem bocsátanám meg magunknak. Szóval egyetlen jó út a menekülés. Valamerre el kell szöknünk, oda, ahova nem ér el a Birodalom keze. Érted, hát ezért tartom jó ötletnek egyedül a szigetet. Persze egy idő után, ott is ránk akadhatnak, de addig meghúzhatjuk magunkat. – Murtagh lehajtotta a fejét –, arra persze számítok, hogy az ott élők ellenségesek lesznek velem, és veled, is, de talán, ha látják Tövist, a sárkányt, akkor megbékélnek.
- Nem tudom, biztosan megtaláljuk a módját, hogy békében élhessünk egy helyen egy ideig – mosolyodott el Alisa, mire Murtagh felállt, és elment tüzet gyújtani.
Tövis eközben szépen lassan elszenderedett, Alisa csak ült a sötétben, és figyelte a csillagokat.
Kell egy menekülő út, ahol elmehetünk olyan észrevétlenül, és csendesen, akár egy árnyék, hogy észre se vegyenek minket. Egy út, melyen… kiterítette a térképet és a csillagok fényénél, meresztgette a szemét, hogy lásson valamit.
- Min töröd annyira a fejed? Gyere, gyújtottam tüzet, melegedj meg. – Alisa elpakolta a térképet, és leült Murtaghal szembe tűz mellé. Egy darabig nézték a tüzet, majd egymást, és mikor találkozott a tekintetük Alisa gyorsan elkapta a fejét, és felállt.
- Megyek, lefekszem aludni, te nem jössz? – nézett a fiúra.
- De én is mindjárt, csak eloltom a tüzet.
Alisa odament Tövis mellé, és leült a fűbe, nekidőlt a sárkány forró oldalának, és magára terített egy takarót. Tövis felemelte sátorként az egyik szárnyát, és a lány fölé tartotta, hogy megvédje őt a széltől. Hamarosan Murtagh is megérkezett, felsóhajtott és leült Alisa mellé, ő is élvezte a Tövis, nyújtotta forróságot.
- Nagyon kimerültnek tűnsz. Sokat dolgoztál ez idáig, rád fér a pihenés – szólt lágyan Alisa. A fiú nem nézett rá, rettenetesen fáradt volt.
- Igen, egész nap csak vándoroltunk, nem tagadom, de nagyon elfáradtam… - ásított egyet, és összébb húzta magán a köpenyt.
- Nem fázol?
- Nem… - hangzott a válasz. Murtagh félálomban hirtelen eldőld, és a fejét beleejtette Alisa ölébe, aki éppen a csillagokat nézte, és nem aludt.
- Hé… - szólt a lány és finoman meglökdöste, lángoló arccal Murtaghot, de az ifjú meg sem moccant, csak komótosan szuszogott. Alisa nagyon sóhajtott, és Murtaghra terítette a másik takarót, nehogy megfázzon.
Tényleg, nagyon elfáradhatott, de én is… ásított, és egyik tenyerét a fiú arcára tette. A bőre forró volt, és a lány látta, hogy nagyon, nagyon fáradt. Sokat segített neki, folyton edzettek, ő is megérdemel egy kis pihenést, így hát, fogta, és hagyta, hogy had legyen Murtagh feje az ölében. Nem volt ellenére, csak kicsit feszengve érezte magát. Arra gondolt, az volt az utolsó gondolata elalvás előtt, hogy talán egyszer majd ő is megtalálja az igazi családját, és ilyen boldog lesz, mint most. Végül őt is elnyomta a lanyha álom, feje oldalra dőlt, kezei Murtagh vállán, és mellkasán pihentek.
Az éjszaka leple alatt Tövis, látva őket elmosolyodott, majd ő is elaludt.
Alisának gyönyörű álma volt. Havas hegyek csúcsait látta, és sírt, sírt, mert valami olyat vesztett el, ami nagyon fontos volt neki. A napsugarak az arcát melengették, és ő remélte, hogy jobb élet vár rá. Azután napos mezők terültek elé, rengeteg virággal, s végül egy aranybarna homokkal borította tengerpart. Lehúzta a csízmáját, és belegázolt a vízbe. Hűs volt, és kellemes, és mosolyt csalt a lány arcára, mikor meghallotta, hogy valaki közeledik felé a háta mögött… Változott a táj… Mindent belepett a hófehér köd… csodálatos volt, mikor kitisztult a vidék. A lány egy fűzfa tövében ült, kezét belelógatta egy csendesen csobogó patakba. Minden nyugodt volt, igazán, semmi sem zavarta a nyugalmát. Aztán hirtelen felkapta a fejét, felnézett a magasba és egy zafírkék sárkányt látott leereszkedni hozzá. Hátán egy húsz év körüli fiú ült. A lány eddig még nem látta, de valahogy közel érezte a szívéhez. Felállt, és megállt. A lovas leszállt hozzá, Alisa arcán könnyek jelentek meg, odarohant az ifjúhoz és megölelte… elhomályosult a kép. Felébredt. Érezte, hogy könnyek peregnek végig az arcán… Kinyitotta a szemét és felült. Letörölte a könnyeit, és meglepetten látta, hogy még sötét van. Murtagh még mindig az ölébe hajtott fejjel aludt, s a lány úgy érezte, hogy a szíve majd megszakad az álom után. Felsóhajtott, a hold bágyadt fény megcsillant Tövis rőt pikkelyein, és tüskéin, s még jobban nyugtalanította őt. Most érzett először ilyet, mióta Murtaghékkal utazott. Felébredt benne, egy új, ismeretlen érzés… a félelem. Vajon az a kék sárkány Eragon sárkánya volt? Olyan megnyugtató volt a jelenléte. Egyszerre feszengve érezte magát, félt. Félt Tövistől, Murtaghtól, és egyszerre egyedül is érezte magát. Ott ült, a sárkány nyújotta melegben, de félt, és egyszerűen annyira nem hagyta nyugosztani ez az érzést, hogy azt hitte, hogy menten sírva fakadt újra. A szíve reszketett, nem akart tovább utazni az ifjúval, de annyira jól összebarátkoztak, és annyira szerette, megbízott benne… de a félelem nem hagyta nyugodni. Mi van, ha Murtagh kihasználja őt, ha ez is Galbatorix műve, miért mennek arra a szigetre? Mért nem olyan helyre mennek, ami a Birodalmon kívülre esik? Miért? Mi terve lehet az ifjúnak vele… De valahogy, biztonságban érezte magát mellette, nem akarta őt ott hagyni, csak ez a félelem… nem hagyta nyugodni.
Reggelre kitisztult a vidék, a pára felszállt, a felhőzet felszakadozott. Alisa ébren volt, és a hegyeket nézte, mikor Murtagh felemelte a fejét, ásított és felült. A lány nem nézett rá, elfordult, és összehajtotta a takarókat. Murtagh nyitotta volna ki a száját, hogy mondjon valamit, de azután nem szólt. Senki sem szólt. Tövis ásított, a szikrák a földre pattantak, azután a sárkány felállt, és kinyújtóztatta fáradt szárnyait. Egész reggel némán tettek vettek egymás mellett, végül egy idő után Murtagh megelégelte a lány hallgatagságát, és zárkózottságát, és mikor elment mellette megragadta a karját, és erősen szorította.
- Mi a bajod Alisa? Talán az, ahogy aludtam…?
- Nem… nincsen semmi bajom… - a lány mosolyt erőltetett az arcára.
- Látom, hogy – Murtagh erősen szorította – hogy valami bánt… mondd el, ha tudok, segítek benne.
Félek! Félek tőletek!
- Én, csak… - Alisa felemelte a tekintetét, így farkasszemet nézett az ifjúval. – álmodtam valamit, és az nyugtalanít.
- Micsodát?
- Eragonról… és arról a kék sárkányról…
- Láttad álmodban Eragont? És… és mi volt? – Murtagh hirtelen izgatott lett.
- Én… ő engem megölelt… - Alisa figyelte az ifjú reakcióit. Murtagh arca megrándult, és elkapta a tekintetét Alisáról.
- Értem… - mondta, de még mindig fogta Alisát. – Láttál netán még valamit?
- Igen… először hegyeket, azután rétet, végül egy tengerpartot, és aztán éreztem, hogy… te ott vagy… velem. Én, örültem… - Alisa sírni kezdett. Murtagh magához húzta. A nap aranyló sugarai a két fiatalra estek. Alisa csak sírt, megállíthatatlanul, és a fiú hagyta.
- Bocsáss meg… - mondta elcsukló hangon a lány –, be kell valljak valamit. Mikor felébredtem az első érzés, ami elfogott veled szemben, az a kételkedés, és a félelem volt… a bizalmatlanság, és a félelem… sajnálom.
- Megértelek… ne sírj, kérlek, úgy elszomorít. – Azzal felemelte a lány fejét, és letörölte a könnyeit. – Így - szólt, és elengedte Alisát. – most tovább kell mennünk… gyere, pakoljunk össze.
- Rendben… – Alisa szipogott, és követte Murtaghot Tövishez, akire már felmálházták a terhüket.
Negyed órával később már készen álltak a felszálláshoz. Murtagh felült, és türelmesen nézet Alisára, aki kicsit habozott, végül remegve felszállt Tövisre.
Ne félj, vigyázok rád! Megvédelek! Éreztem a fájdalmad álmodban a félelmed, és… kérlek, bízz meg bennem, mert ígéretet tettem neked.
Rendben. Alisa most már bátrabban felült Tövis hátára, végül, mikor mind ketten elhelyezkedtek, a sárkány elrúgta magát a földtől, és elszáll két utasával a nap felé.
Utolsó kommentek