Szökés a suliból
Az én pihent agyamból pattant ki eredetileg.
Nektek már megfordult a fejetekben, hogy milyen buli lenne, ha sötétedés, és árás után beszöknénk a sötét és kísérteties suliba, ahol éjszaka csak az aktuális gondnok járkál?
Hát igen, mi megtettük.
Daisy és társai normális közép iskolások, akiknek midnen vágya lenne egy éjszaka a suliban.
A suli iszonyat modern. Kamerák, liftek, és áttörhetetlen, kilincsnélküli vasajtók, amik csak kóddal, vagy mágneszárral nyílnak ki.
Meg is teszik. Beszöknek, egy hideg és szeles péntek este, hogy bent tölthessék a hétvégét.
Csakhogy sorjában történnek a furcsaságok.
Ki is az a híres Csonkoló, az iskolaigazgató, akiről még senki sem hallott, illetve egy-két alkalommal az iskolarádióban. Akiről azt sem tudják, hogy férfi e, vagy nő.
És mi van azokkal a diákokkal, akik hetekkel ezelőtt külföldre utaztak? Ők mért nem térnek vissza?
És a pince...igen a pince, amit egy alkalommal lezártak, mert beázott, és azóta senki emebrfia nem léphet be oda.
Mik azok a hangok?
A fiatalok olyan összesküvés nyomaira bukkannak, amit álmukban nem gondoltak volna.
Zombigyár...
Élat-halál harc...
...és a tipikus önfeláldozós vég.
de túlélik e?
És vajon mennyire képesek megbízni egymásban és önmagukban?
Hah! Mindenesetre emberpróbáló kaland lesz!
ui: Lehet hogy aztán többeteknek kedve nem lesz ezek után próbálkozni vele...
Én túléltem, és... borzasztó volt.
!!!!MORBID...lesz:D
I.
Daisy Dakota mély levegőt vett, aztán hosszasan kifújta. Nem volt oda a társai ötletéért. Egy cseppet sem. Nem mintha megijedt volna, nem azt soha, csak egyszerűen, nem volt kedve bezáratni magát a iskolába, egész hétvégére. Merő hülyeség az egész.
Barátnője egyszer, még régebben felvetette, hogy mi lenne, ha bent maradnának éjszakára. Ő akkor rávágta, hogy rendben, tegyék meg. Nem gondolta komolyan, de mostanra nagyon úgy tűnt, hogy leszavazták őt, és készek voltak többen is megtenni ezt a lehetetlennek tűnő baromságot.
Toporzékolt, csapkodott és hisztériázott már, de a többiek hajthatatlanok voltak.
Igazából nem volt neki muszáj részt vennie benne, de ha már úgy is megteszik, akkor úgy is mindegy alapon, had szóljon.
Summer rögtön el is határozta, hogy Daisynél „töltik” az éjszakát. A lányt persze erről elfelejtették tájékoztatni. Persze ő mindent csak utólag tudott meg.
- Ne pampogj, neked aztán semmi dolgod nincsen! Csak azt mondjuk, hogy nálad alszunk, muterodék úgy sincsenek otthon!
- Na de…
- Meg ne szólalj! – szisszent fel fájdalmasan a lány. – Csak bólints rá, oké? Itt leszel, kibírod, jó lesz…
- Tudom, hogy jó lesz, de gondolj arra, mi van ha…
- Ha, mondjuk észreveszi a Csonkoló, hogy itt vagyunk – fejezte be Mag.
- Ez baromság – legyintett Helen. – Csonkoló nem létezik. Csak a hülye pedellus ilyesztegetett folyton vele.
- De igen is létezik! – vágta csípőre kezét Daisy. – Nem egyszer hallottam őt beszélni…
- És honnan tudod, hogy ő volt az? – kotyogott közbe mérgesen Laila, Sum barátnője.
- Csonkoló igenis létezik. Igaz, hogy eddig senki sem látta még, és nem tudni, hogy férfi vagy nő, de létezik – hallották meg a lányok a szomszéd asztaltól Sasori hangját.
- Kösz – biccentett oda önelégülten Daisy.
- Ez akkor sem bizonyít semmit sem – húzogatta az arcát Sum. – Igaz, hogy necces lesz éjszaka, tele van minden kamerázva, ráadásul az a sok elektromos berendezés…
- Hát igen, éppen ezért nem kéne hétvégére berendezkedni!
- Fogd már be! – intette le Sum. – Na megdumálva. Ki van benne?
- Kiben?
- Boo!
- Benne vagyunk! – emelték fel a kezüket a lányok sorban. Helen felrántotta a szőke Maggie kezét, aztán csatlakozott hozzájuk még Missy, természetesen Summer és barátnője, Laila, és három srác: Ben, Boo, és Sasori.
- Na? Elegen vagyunk ahhoz, hogy lenyomjunk, te kis különcködő? – vigyorgott bele a lány képébe Sum.
- Szemetek – köpte oda dühösen, karba tett kézzel Daisy.
- Lényeg, benne vagy? – fordult oda hozzá Boo.
A lányt zavarta a rászegeződő számtalan izgatottan csillogó, és reménnyel telt tekintet. Behunyta a szemét, és tenyerébe hajtotta az arcát. Egy darabig így maradt, aztán lassan felemelkedett és elvigyorodott.
- Még szép!
Úgy beszélték meg, hogy még aznap este találkoznak az iskola „művész bejáróján”. Boo fedezte fel még tavaly évvégén, mikor a pedellus nyitva hagyta. Aznap szépen beosont az intézménybe, és kihasználva a beálló teljes áramszünetet, félig kipakolta a büfét pár haverjával.
Még hét előtt kellett találkozniuk, és besunnyogniuk, mielőtt a biztonsági rendszer teljesen üzembe lépett volna, és lezárta volna az egész iskolaépületet.
A komplexumnak három kijárata volt. Egy a főutca felől nyílt, ahol a diákok is szoktak közlekedni. A második a hátsó udvar felől; ezt használták a tanárok, miután parkoltak, itt tudtak bemenni, anélkül, hogy megkerülték volna az épület északnyugati szárnyát. A harmadik pedig a szeméttároló és a pince felől nyílt. Ezt a kijáratot, már vagy egy éve lezárták, amikor elázott az egész alaksor. Eltört egy cső, ha a diákok jól tudták, és a szennyvíz szétterjedt az alsó szinten. Minden elrohadt. Azóta senki sem járt odalent. Szigorúan tilos volt.
Egy hermetikusan kiépített, kétszárnyú ajtó védte a terminált. A folyosószakasz tiltott terület volt az iskola tanulóinak és tanárainkat egyaránt.
Csonkoló azt mondta, hogy aki oda belép, habár ez lehetetlen, az többet nem fog visszatérni.
A diákok először azt hitték, hogy csak egyik iskolatársuk szórakozik velük, és ez a „Csonkoló” csak egy rossz vicc.
De azóta, mióta a pedellus lezárta a pincébe vezető ajtót, és bejelentette az igazgató, hogy az intézmény minden egyes ott tartózkodójának tilos a belépés, attól a perctől kezdve beindult a furcsaságok sorozata.
,Nekem senki ne mondja, hogy csak a szél… és különben is. Majd pont Sum fog egy egész hétvégén kibírni odabent… nagy francokat. Majd teszek róla, hogy megbánja, hogy belerángatott minket ebbe a szarságba.’
Daisy gonoszul elvigyorodott, aztán fogta magát és ott hagyta a többieket.
Igazából kíváncsi is volt, meg izgatott is, hogy mi lesz ebből az egészből, és marhára várta már, hogy bosszút állhasson erőszakos osztálytársnőjén. Már az egész terv ott volt a fejében, csak kivitelezni kellett. Ebben pedig majd segítséget kér… majd.
Éppen hazafelé lépkedett, amikor felütötte a fejében magát egy gondolat.
Az osztálytársa, Hans… már vagy egy hónapja nyaral. Nem furcsa ez egy kicsit?
*
Úgy volt megbeszélve, hogy este fél hétkor találkoznak az iskola előtt. Így is késésben volt. Teljesen kiment a fejéből, hogy már közel egy órája ácsorog a zuhany alatt, és élvezi a bőrére hulló friss permetet. Mintha megállt volna az idő… meg egész idő alatt valami nyomasztotta őt. Olyan furcsán érezte magát, mintha ezzel a kis hülyeséggel a végzetükbe rohannának?
,Akármi is van, én teljesen azt érzem, hogy ezt most nem kéne…’
Olyan furán érezte magát. Mintha egy belső hang suttogott volna neki, hogy beszélje le a társai erről a szarságról.
De már innentől egyáltalán nem volt visszaút. Mondhatta volna, hogy nem akar, de nem akart kimaradni a buliból…
És mi van akkor, ha a félelmei alaptalanok? Akkor meg szórakoznak egy jót, és hétfő reggel röhögve lógnak haza… nincs ezen semmi félnivaló.
,Ez a saját hülyeséged, édes lányom! Legyél eszednél! Mégis mi a fene történhetne?
Rohant, ahogy a lába bírta, bár a táskája súlya keményen lehúzta a vállát. Otthon talált még az anyja szekrényében egy üveg ’92-es Tokajit, és vagy fél liter Ouzo-t. Hogy mégse mondhassák nagypofájú társi, hogy üres kézzel, halálra aggódva magát vág neki a kalandnak.
,Kinézem belőlük, hogy ezért is engem basznak le…,
Tíz perc elteltével lihegve fordult be a sarkon, s a vaksötétbe tapogatózva végre elért a céljához: ott állt, a hideg kerítésnek támaszkodva, miközben szomjasan nyeldekelte az este szmogos levegőjét.
Nem látta a többieket sehol. Idegesen az órájára pillantott, és döbbenten látta, hogy majdnem tíz perccel elmúlt az idő, amit a találkozásra beszéltek meg.
,A kurva életbe..!,
Legszívesebben a fejéhez csapkodta volna az üveget, amit bepakolt, de erre nem volt szükség.
Ijedten kapta fel a fejét, amikor meglátta, hogy megmozdult mellette a sötétség. Szíve vadul verdesni kezdett a mellkaséban, mint egy csapdába esett madár, lélegzete felgyorsult, fülébe a vére dobolt. Elárasztotta a testét az adrenalin.
Olyan volt, mintha a kapu mellette életre kelt volna.
Aztán hirtelen eltakarta az arcát. Éles vény csapódott a szemébe, össze kellett húznia, majdnem megvakult.
El akart rohanni, de valaki karon ragadta. Először azt hitte, a gondnok az. Ha ő lett volna, neki vége. Csonkoló!
- Jézusom! – sikoltott fel a lány, amikor valaki ördögien belekacagott a fülébe.
- Kussolj már! – hallotta meg Ben hangját, aki éppen Sumot pisszegte le szépen férfiasan.
- Beszartál – vihogott Helen is Summerral együtt, de Daisy csak egy lesajnáló pillantást vetett rájuk.
- Kapd be a jó…
- Látod, így jár, aki elkésik! – ugrott le a kapu tetejéről melléjük Sasori.
- Akkor mind meg vagyunk? – lépett elő a homályból Missy és Boo is.
Daisynek volt ideje alaposabban megszemlélni osztálytársait. Nem mintha nagyon újat fedezett volna fel rajtuk.
Sasorin kissé mulatni támadt kedve, olyan viccesen nézett ki az övébe dugdosott festékszórós flakonokkal, és zseblámpákkal. Na meg Maggie… azzal a két karton sörrel a hóna alatt… megint túl teljesített. Valószínűleg minden vagyonát erre a sok szarra költötte.
- Meg hát! – bólintott Laila kimérten, miután meggyőződött róla a maga szemével is, hogy mindannyian helyben vannak.
- Hogy jutunk be oda? – nézett a kapun át Sum. – Valakinek be kéne másznia… és megnézni, hogy nyitva van e a tornaszertár…
- Mondjuk, mehetnél te akár… ha már ennyire tetszik az ötlet – eresztett meg felé egy vadvigyort Daisy.
- Fenéket! Menjél inkább te!
- Lószart! Neked jár a pofád…
- Elég! Olyan ember másszon be, aki gyors, és megtalálja a kulcslyukat… öhh… - Boo végigpásztázta a társaságot, aztán tekintete Sasorin állapodott meg. – Azt hiszem, neked kéne bemenni, nálad vannak hamiskulcsok… azokkal simán bejutunk, ha még zárva is van…
- Jó, de ha a zárral szarakszom, akkor nem fogok faszt se látni… valaki jöjjön be és tartsa a lámpát!
- Csak nem beszartál?- kérdezte kimérten Ben.
- Majd én bemegyek – tette fel finnyásan a kezét Dais. – Csak legyünk túl rajta, menjünk be, igyuk le magunkat, legyen reggel, aztán menjünk haza a pi…
- Mi itt kint várunk!
- Jó, majd szólunk, ha jöhettek! – Daisy rémülten észlelte, hogy Sasori utolsó mondatát a kapu túloldaláról intézte a kintiekhez.
,Ez gyors volt..’
Felkapaszkodott a kapura, de rögtön fönt is akadt az egyik vacak tüskén.
- Ó, a büdös francba! – kiáltott fel fájdalmasan, amikor a komisz és hegyes eszköz a vádlijába mélyedt.
- Túléled? – hallotta meg Sum aggódó hangját.
Bólintott aztán rájött, hogy ezt senki nem láthatta.
- És ha nem? – sziszegve és nyögve lekászálódott a túloldalra, aztán lehuppant a betonra. Talpra érkezett, de érezte a bokályába nyilalló szúró fájdalmat, ami az érkezéskor keletkezett.
Vakon kutatott a zseblámpája után, megrémítette a nyomasztó sötétség.
- Sasori? – kérdezte remegő hangon. Gyorsan felkattintotta a lámpát, és társára irányította.
A fiú a zöldre festett ajtónál támaszkodott, és éppen egy bőrtokból szedegette elő az álkulcsokat, amikkel neki tudott állni feltörni a zárszerkezetet.
- Az a vén köcsög ugyan bezárta, de ilyen könnyű dolgom még nem volt. Egy ilyen kis semmi zár nem fog ki rajta. Két pöcök meg egy csavar… csak át kell fordítani… na világíts ide, létszi…
Daisy az ajtó zárjára irányította a gyenge fénycsíkot, és visszafojtott lélegzette, türelmetlenkedve dobolt a lábával. Kicsit meg volt rémülve, hogy nem volt senki, aki fedezte volna a hátát.
Ugyan a tudatával fel tudta fogni, hogy a barátai a kapu túloldalán nevetgélve várják a percet, mikor odaszólnak nekik, hogy tiszta a terep bemehetnek, de a lány meg volt róla győződve, hogy ezeken a hangokon kívül, és persze Sasori halk szitokszavain kívül mást is hall…
Valami morgott a környezetében. Tisztán hallotta, hogy valami nincsen rendben… Mintha valaki, vagy valami háta mögött settenkedne…
Egy ugrással megfordult, és kitágult pupillákkal, a fák közé irányította a zseblámpa gyenge sugarát. Hangosan zihált, érezte, ahogy tarkóján őrületes lassúsággal legördül egy izzadtságcsepp.
Az adrenalin hullámokban készült kitörni a szervezetéből. Ott vibrált körülötte, mindenhol.
Daisy Dakota életében nem iszonyadott még ennyire semmitől, mint ezen a péntek estén.
- A picsába, Dais! Fordítsd már ide azt a kibaszott lámpát, hát nem látok semmit! – hallotta meg a lány dübörgő vére kalapálásán túlról mérges osztálytársa hangját.
- Sajnálom! – Még egy feszült pillantást vetett a bokrok közé, aztán odafordította a fiúnak a lámpát.
Nem vett tudomást a háta mögül kiszűrődő zajokról. Összeszorított szemekkel, állt, földbe gyökerezett lábakkal, és remegő kezében erősen markolta a hideg fémet, amely időközben nedves lett a verítéktől, mert iszonyatosan izzadt a lány tenyere.
Mióta bemászott, furcsán érezte, hogy figyelik őt. Éhes, türelmetlen, és rémségesen iszonyatos szemek…
- Kész! – Rántotta vissza őt a valóságba Sasori örömittas hangja. – Kész vagyok! Jöhettek! – kurjantotta el magát a srác, aztán társnőjéhez fordult. – Mi történt? Olyan sápadt vagy…
- Se… semmi… - hazudta neki szinte könnyezve a lány. – Csak utálom a sötétet…
- Jah, értem, hát az cikis… mert odabent lesz ám sötét – vigyorgott ördögien Daisyre, ezzel cseppet sem megnyugtatva őt.
A lány tisztában volt azzal, hogy éjszakára kikapcsolják az áramot, - a kamrákra ez nem vonatkozott, mert az egy mellék kondenzátorra volt kötve – és majd sötétben kell koslatniuk, de mivel hoztak magukkal elég fényforrást, a lelkében ott égett a remény egy aprócska lángja, hogy nem fog szívrohamot kapni attól, ha meglátja saját magát az ablaküvegben. Jobb esetben persze.
- Nem ment valami gyorsan, azt hittem menten elalszok odakint – sopánkodott Missy, mikor a betonra érkezett, aztán kis híján felüvöltött a meglepetéstől, mert Mag ügyetlen volt, és a hátára érkezett.
A többiek már a tornaszertár ajtaja előtt tömörültek.
Daisy még egy utolsó ideges pillantást vetett a sűrűbe, aztán elindult a többiek után.
Lekattintotta a lámpát, mert Boo éppen eléggé sokat kapcsolt föl egyszerre, hogy lássák, merre mennek.
A dohos helységbe lépve azonnal összeszorult a torka a szagtól. Facsarta az orrát az izzadság és a lábszag, de visszafogta magát, és inkább nem köhögött.
Ben ment leghátul, ő csukta be maga után az ajtót utolsónak. Daisy a zajra idegesen összerezzent, aztán rögtön arra gondolt, hogy oké, neki nem kötélből vannak az idegei, pedig eddig meg mert volna rá esküdni.
Abban a szent pillanatban, amikor ott állt a sötétbe burkolózó iskolaudvar közepén, egy szál zseblámpával a kezében, az összes rossz horrorfilm lepergett a szeme előtt.
- Kicsit feszültnek tűnsz? Történt valami? – lépett oda mellé a fiú. Daisy megrázta a fejét, aztán tett pár bizonytalan lépést a többiek után.
Nyomta a vállát a táska, de nem fáradozott azzal, hogy leszedegesse és szépen egymás mellé rendezgesse az üvegeket, és a többi holmit, amit magával hozott.
Kiverte a víz, amikor valami koppant tőle pár méterre.
Laila és Helen felsikoltott, Boo pedig csúnyán nemtetszését fejezte ki.
Daisy előre futott, és a rémülettől fuldokolva látta, hogy Maggie ügyetlenül felborított egy rakás, a falnak gondosan odatámasztott baseball ütőt.
- Ó, a picsába! A frászt hoztad rám! – masszírozta lihegve a szívét Summer.
A lány egy papír zsebkendővel a homlokáról törölgette az izzadságot. Eldöntötte, hogy nem buta, és nem fog megrémülni minden zajforrástól. Elvégre ez a valóság, itt nincsenek fantázia szülötte torz képzelgések, sem testet öltött rémálmok. Csak ő volt itt, és a barátai. És azért törtek be a komplexumba, hogy élvezhessék egymás és az alkohol társaságát, meglehet egész hétvégén. Amíg meg nem unják.
- És pontosan hova is megyünk? – tette fel a féldolcsis kérdést Maggie. – Tudtommal minden be van kamerázva…
- Hát igen, ez elég necces lesz, ráadásul az áram is le van kapcsolva, még csak a lifteket sem tudjuk használni… - húzta el a száját Sasori. – De Booval és Bennel arra gondoltunk, hogy a harmadik emeleti rádiószoba elég jó búvóhelynek tűnik. Egyrészt, mert a mellékhelységekhez is közel esik, másrészt, mert odabent nincsenek kamerák…
- Na igen – szólt közbe megvetően Dais. – De odáig fel is kéne valahogy jutni, anélkül, hogy észrevenne bárki is…
- Hát az úgy lesz… azt tervezzük, hogy a sötétben felosonunk…
… hát az úgy lesz…
,Nem! Ne is folytasd! A sötétben… hogy majd sötétben felbotorkálnak…
A kihalt és iszonyatosan nyomasztóan sötét iskolaépületben.
,Ha így is lesz, én biztos nem megyek hátul! Neeem…,
Ben és Mag zárták a sort, Daisy előttük lépkedett összezavarodva. Már éppen lépett volna ki a szertárból, amikor megakadt a szeme valamin. Az egyik polcon fura szerkezet volt… egy… olyan volt, mint az a dolog, amit a pedellus használt a képek rögzítéséhez. Egy szögbelövő!
,Ez az!, ujjongott magában diadalittasan. ,Ez az, amire szükségem van!,
Talán a sors akarta éppen így, talán a véletlen hozta, de az eszköz mellett ott volt egy csinos doboz, teli szögekkel.
A lány lelkét diadalérzet és boldogság feszítette. Bár utólag jutott csak eszébe, hogy e tárgy használata megköveteli a közelharcot.
,Lényegtelen, ha Csonkoló mégis megjelenne, akkor kezdetnek ez is megteszi. Megvakítom, aztán addig ütöm, vágom, amíg egy véres húscafat nem lesz belőle!,
- Mi az? – nézett a lány kezébe kíváncsian Mag.
- Semmi, semmi – legyintett Daisy és a táskájába dugta a felszerelést. A többieknek nem kell tudni az ő kis titkos fegyveréről, az ő drágaságáról. Talán bizonytalanságot, pánikot és bizalmatlanságot váltana ki a tettével a többiekből. Erre cseppet sem volt szüksége. Éppen hogy azt akarta, hogy tartsanak mind össze, hogy átvészeljék ezt a szarságot, ami Summer pihent agyából pattant ki.
,Haha, aztán lehet még jó is lesz…,
Eközben, míg a többiek mit sem sejtve haladtak a célállomás felé, Ben egy pillanatra hátra maradt, és felmarkolt valamit az egyik polcról, aztán villámgyorsan a zsebébe süllyesztette.
Talán ugyanaz volt a szándéka, mint a lánynak. Talán nem. Mindenesetre idefele jövet, mikor még odakint világos volt, és a társaira várt, eldöntötte, hogy itt a soha vissza nem térő alkalom, vagy nappal, vagy éjszaka, de kideríti, hogy mit rejteget a pince! Kerüljön bármibe is!
Utolsó kommentek