I. Fejezet: És minden elkezdődik
Másnap, ha lehet így fogalmazni, a szó szószoros értelmében Lily Evans karjai közt ébredtem. Barátnőm még akkor is vidáman durmolt, mikor kikászálódtam mellőle, s a fürdő felé araszoltam halkan, hogy elsőnek lehessek kész, és ne kelljen sorba állni a helységért.
Mikor elhaladtam Dora ágya mellett, azonnal elvágódtam, és fogalmam sem volt arról, hogy miben eshettem orra.
- Jaj de fáj! – nyögött fel panaszosan, majd lendületesen felült, és visszahúzta lelógatott, begipszelt lábát az ágyba.
Felkanalaztam magamat, aztán nevetve folytattam utamat a mellékhelység felé.
Húsz perc sem telt el, mire végeztem, és szobatársnőim már jócskán maguknál voltak.
Lily éppen halomba dobálta a ruhákat az ágyunk mellett, úgy tűnt, valamit lázasan keres.
- Mit nem találsz? – hajoltam le hozzá.
- A nyakkendőm… - sopánkodott nekem.
- De hát tegnap még meg volt…
- Tudom!
- Hagyjad, adok egyet… - nyújtott felén egyet Shankti nemtörődöm arckifejezéssel. Tudtam, hogy a kedveskedése is csak figyelemelterelés. Dora éppen igyekezett a fürdőbe, amikor ez a csaj megelőzte és bevágta az orra előtt az ajtót. Mi meg csak pislogtunk értetlenül.
Aztán amíg Lily megfürdött és rendbe szedte magát, addig én Dorával lebicegtem a klubhelységbe, és levetettem magam a kényelmes bársonykanapéra. Csak hogy ott már ült valaki. És nem is akárki…
- Szia Frank! – köszöntem egy nagyot, az ott ücsörgő Longbottomnak. Szépen bele volt temetkezve a Reggeli Prófétájába, észre se vette, hogy helyet foglaltam mellette. Dora időközben elvánszorgott a mellettem lévő fotelba, és nyögve beletelepedett.
- Sz’asz Alice – köszönt vidoran. – Na, milyen volt az első és utolsó éjszaka?
- Olyan igazi utolsó első éjszaka hangulatú volt – feleltem vállvonogatva. – Semmi extra. Ilyenkor mindig egy ágyban alszunk Lilyvel.
- Húha – vigyorodott el. – Ilyen jóba vagytok?
- Még szép – mosolyogtam rá.
Aztán csak bámultuk egymást, egészen addig, ameddig fel nem csendült egy számomra kevésbé ismert hang.
- Hé, Longbottom mi a francot csinálsz? Igyekezz, mert Potter futtatni fog…
- Megyek már! – kiáltott vissza Frank szórakozottan. – Hülye kviddicsedzés. James képes volt betenni egyet reggeli helyett.
- Jaj – nyilvánítottam ki együttérzésem, miközben figyeltem, ahogy feláll, és kézbe veszi a seprűjét. Csak most tűnt fel, hogy vörös kviddicstalár van rajta. Fogalmam sem volt, hogy eddig mért kerülte el a figyelmemet.
- Na szia! – szólt oda nekem még egyszer, aztán már ott sem volt.
- Szia… - motyogtam utána, és mire magamhoz tértem, megint szembetaláltam magamat Dora ezerrel vigyorgó fejével. – Jaj, hagyd már abba! – vetettem neki oda, aztán felálltam, és csatlakoztam az éppen akkor üdén és makulátlanul érkező Lilyhez, hogy együtt költhessük el reggelinket, a nagyteremben.
Mondtam neki, hogy Potter nem lesz jelen, erre elvigyorodott, és vidáman énekelgetni kezdett. Így fejezte ki tetszését.
- El sem tudok képzelni jobb első reggelt. Nyugalom és béke… ki kell használni, ki tudja, mikor nem látom őt legközelebb, miközben éppen enni próbálok…
- Ez az év mindenképp fontos nekik kviddics szempontból. Tudod, kupa meg pontozás… szóval, ez az utolsó évük, hogy bizonyítsanak – ért be minket Shankti, hóna alatt Dora bal vállával.
- És én nem lehetek jelen! – sóhajtott fel siralmasan Dora.
- És ha megkérnénk Madam Pomfreyt, hogy segítsen? – kérdeztem hirtelen.
- Az sem segítene, James felvett a helyemre mást.
- Basszus!
Mikor magunkhoz vettük órarendünket, és gyorsan átfutottuk, fancsalian néztem, hogy az első dupla óránk bájitaltan, kedvenc mardekásosainkkal.
Utolsó kommentek